Volt idő, hogy a radioaktív krémre esküdtek, ma már a digitális szépségiparé a jövő

Fiatal, szőke modellt világít meg a foszforeszkáló arckrém a Tho-Radia márka plakátjain. A minőségérzetet az első hangzásra minimum Nobel-díjas kémikusnak tűnő „Docteur Alfred Curie” név kiírása hivatott biztosítani. A harmincas évek elején bemutatott termék forradalmi hatóanyaga ugyanis az akkortájt – valójában Marie Curie és férje, Pierre Curie által – felfedezett rádium volt. Az anyag már akkor sztárolt összetevő volt például a szépségpiacon is, amikor élettani hatásairól még egyáltalán nem győződtek meg a szakemberek. A fogyasztók azonban nem aggodalmaskodtak, sőt kifejezetten törekedtek arra, hogy minél nagyobb adagban és legváltozatosabb módokon juttassák be szervezetükbe az élet és a szépség forrásának vélt anyagot. Így esett, hogy akár fogkrémbe keverve vagy cigarettadohányba töltve, de tisztán, tabletta formájában is kapható volt a rádium. Még egy vajkészítményt is ezzel hirdettek, ami ugyan nem tartalmazott a sugárzó anyagból, de annak említése annyira fellendítette az eladásokat, hogy remek marketingfogásnak bizonyult.

A Tho-Radia rádiumos krémkészítményének plakátja 1933-ból. Sugárzó szépség

Tho-Radia

A sugárzó éra után is még egy sor kifejezetten furcsa vagy veszélyes hóborton esett át a szépségipar. Míg a nyolcvanas-kilencvenes években a harsány, hivalkodó színek jellemezték a divatos arcfestést, a kétezres évek végén, dél-koreai hatás következtében, Európában és Észak-Amerikában a natúr – vagy legalábbis minél természetesebb – arc vált az ideállá. Ez határozza meg napjaink fogyasztói szokásait is. A makrokorszakokon belül a különböző közösségimédia-platformok által hirtelen felerősített, kérészéletű sminktrendek is rendszeresen felbukkannak, majd eltűnnek. Ennél az őrült tempónál már nem csak magukkal a szépségápolási termékekkel kell nagyot villantania annak, aki szeretné bebiztosítani helyzetét a piacon.