Az unióban nem értik, miért élünk Mucsán

Közismert, hogy az elmúlt tíz évben rengeteg csörte robbant ki a magyar kormány és az Európai Unió vezetése között. Ezeket szemlélve a hazai nyilvánosság szinte „beállt” arra az értelmezésre, hogy a konfliktus az európai értékeket valló Nyugat és az azokat nagy részben tagadó hazai politikai vezetés között zajlik.

Lehetne ehhez is megjegyzéseket fűzni, de én most más irányból közelítenék a témához. Kicsit talán fellengzősen arról szeretnék pár dolgot felvetni, hogy milyen mélyebb – mondhatni: szemléletbeli – különbségek lehetnek régiók és kultúrák között, amelyeknek kihatásuk van a napi politikára is.

Ha nagyon leegyszerűsítve szeretnénk meglelni azt a különbséget, amely régiókat, sőt civilizációkat választ el egymástól (mondjuk a nyugati kultúrát a kelet-közép-európaitól), akkor – minden mást mellőzve – egy gondolkodásmódbeli különbséget említenék. Röviden ezt úgy határozhatjuk meg, hogy a nyugati ember nem hisz az igazságban, annál inkább jó és rossz relativitásában; a mi régiónk embere viszont nem tud mit kezdeni ezzel a relativizmussal és folyton a „jó”, az „igaz” megvalósítására tör.

Természetesen a mi régiónk korántsem véglet ebben a tekintetben: az igazi szélsőséget az igazságot, a jót fegyverrel, öldökléssel megvalósítani kívánó kultúrák képviselik – hogy ne menjünk messzire, nézzünk csak a mai Irakra, Szíriára vagy éppenséggel a Hamaszra. De nézhetjük Pol Pot Kambodzsáját vagy éppen a törzsi háborúkkal súlyosan terhelt afrikai államokat is.