Az unióban nem értik, miért élünk Mucsán
Nyugaton nem egyetlen igazságban hisznek, de nálunk semmi sincs úgy, mint ott. Miért is? Csizmadia Ervin írása.
Közismert, hogy az elmúlt tíz évben rengeteg csörte robbant ki a magyar kormány és az Európai Unió vezetése között. Ezeket szemlélve a hazai nyilvánosság szinte „beállt” arra az értelmezésre, hogy a konfliktus az európai értékeket valló Nyugat és az azokat nagy részben tagadó hazai politikai vezetés között zajlik.
Lehetne ehhez is megjegyzéseket fűzni, de én most más irányból közelítenék a témához. Kicsit talán fellengzősen arról szeretnék pár dolgot felvetni, hogy milyen mélyebb – mondhatni: szemléletbeli – különbségek lehetnek régiók és kultúrák között, amelyeknek kihatásuk van a napi politikára is.
Ha nagyon leegyszerűsítve szeretnénk meglelni azt a különbséget, amely régiókat, sőt civilizációkat választ el egymástól (mondjuk a nyugati kultúrát a kelet-közép-európaitól), akkor – minden mást mellőzve – egy gondolkodásmódbeli különbséget említenék. Röviden ezt úgy határozhatjuk meg, hogy a nyugati ember nem hisz az igazságban, annál inkább jó és rossz relativitásában; a mi régiónk embere viszont nem tud mit kezdeni ezzel a relativizmussal és folyton a „jó”, az „igaz” megvalósítására tör.
Természetesen a mi régiónk korántsem véglet ebben a tekintetben: az igazi szélsőséget az igazságot, a jót fegyverrel, öldökléssel megvalósítani kívánó kultúrák képviselik – hogy ne menjünk messzire, nézzünk csak a mai Irakra, Szíriára vagy éppenséggel a Hamaszra. De nézhetjük Pol Pot Kambodzsáját vagy éppen a törzsi háborúkkal súlyosan terhelt afrikai államokat is.