Célzott likvidálás: a terrorizmus ellen nem hatásos a vezetők kilövése

Érdemes volt-e kivégezni Kászim Szulejmánit? Erre a történelem fog választ adni, de az is lehet, hogy a közelmúlt történelmének tanulságaiból is levonható a következtetés, hiszen az iráni tábornok, a Forradalmi Gárda külföldi műveleteinek vezére nem az első a sorban.

A téma egyik jeles szakértője, Jenna Jordan amerikai politológus, a Georgiai Műegyetem (Georgia Tech) tanársegédje az utóbbi évtizedek több mint ezer esetét gyűjtötte össze a nemrég megjelent, Leadership Decapitation (Vezetői lefejezés) című könyvében, amely terrorszervezetek első embereinek kiiktatását elemzi.

Így halt meg az Iszlám Állam véreskezű vezetője

A szíriai-török határ közelében lévő Idlib tartományban halt meg Abu Bakra al-Bagdadi, az Iszlám Állam (IS) alapítója és elsőszámú vezetője. Az első jelentések szerint az amerikai és kurd erők rajtaütöttek a Barisa nevű településen bujkáló terroristavezéren, s a mikor al-Bagdadi látta, hogy nincs esélye a menekvésre, felrobbantotta a testén lévő robbanómellényt.

A lefejezés átvitt értelemben értendő: a kivégzés mellett a bebörtönzés is idetartozik. Természetesen a szerző annak is tudatában van, hogy aki valakinek a szemében terrorista, az máshonnan nézve felkelő vagy szabadságharcos. Ez azonban nem nagy különbség abból a szempontból, ahogyan az 1276 eset alapján Jordan a gyilkos recept hatását elemzi. A gyűjtés is hosszú időszakot foglal magában: az 1970-től 2016-ig terjedő, nagyon is különböző évtizedeket.