Ungváry Rudolf: Több mint bűn, politikai hiba, amit Karácsony Gergely mond Trianonról

„…meg vagyok győződve róla, hogy ezeken a területeken gyors germántalanodás fog lejátszódni.” (Masaryk, G., Le Matin, 2019. 2. 12.)

Karácsony Gergely főpolgármester azért kezdeményez Trianon emlékére egyperces néma megállást Budapesten, mert „Magyarország elvesztette területének és nemzeti jövedelmének kétharmadát.” A területi és gazdasági veszteség azonban egy olyan demokratának, akinek nemcsak a politikai egyenjogúság természetes, hanem a más nemzetekhez tartozó emberek kulturális egyenjogúsága is, nem ez a fájdalom. Az ellenzéki főpolgármester ezzel az indoklásával politikailag követő módon átvette a szélsőjobboldali, nacionalista érvelést.

Trianon emléke csak azért nem enyészik el, mert nemcsak a fizikai (mint a holokauszt, az örmény vagy a boszniai népirtás), hanem a természetes és teljesen elfogadhatóval szemben a kényszerű asszimiláció is fájdalmat, sebeket okoz, noha természetesen nem mindenkiben. Azok között, akik szenvedő alanyai, vagy rajtuk keresztül érzelmileg érintettek, sokan lehetnek, akikben sokáig kísértő trauma marad a határon túl és innen is. És ez mindig alkalmat ad a vele való szélsőjobboldali visszaélésre. 

Megállítaná a fővárost a trianoni centenáriumon a főpolgármester

Leáll a közösségi közlekedés, és az összes közlekedőt is egy perces leállásra kéri június 4-én a trianoni döntés 100. évfordulóján Karácsony Gergely főpolgármester .

Ez a békediktátum ugyanis nemcsak a szomszéd államokhoz került magyarok és németek megkérdezése nélkül született. Nemcsak a végtelenül igazságtalanul meghúzott határokról szól. Mindez a múlté. Viszont az nem, hogy egy államon belül több nemzet is élhetne teljesen egyenjogúan.

Trianon emléke valójában arról szó, hogy mi lett utána a magyarok és a németek sorsa.

Sorsukat az a sanda szándék határozta meg, hogy a nemzetiségek ne csak megszabaduljanak a magyar nacionalizmus kényszerasszimilációjától, hanem hogy államaik, politikai osztályaik jelentős, nacionalista részének törekvéseként a koncként nekik juttatott területeken „végre” maguk olvasszák be az ott élő magyarokat és németeket. A nemzetállam, az egyetlen etnikumot tételező államalkotó nemzet és vele az egyetlen hivatalos nyelv eszméi alapján.

Trianon. Kimondva - Juhász Gyula: Nem, nem, soha; József Attila: Bús magyar éneke

Máig heves viták folynak arról, hogy mi volt történelmi szükségszerűség az első világháború utáni években. Trianon 100 év múltán is kísértő sokkja viszont vitathatatlan. A Trianon-érzést megfogalmazó, a Trianon-kérdést elemző tengernyi írás közül a trauma közeli években születettekből válogat a centenáriumon a hvg360 - 3. rész. Juhász Gyula publicisztikáját felolvassa: Novkov Máté.

Ez eltelt évszázadban a nyertes államokban nacionalizálás címén elrabolták a területükön létező magyar (majd német) tulajdon egy részét, és nekikezdtek a hatalmuk alá rendelt magyar és német kultúra lassú, többnyire rejtett, olykor demokratikus mázba csomagolt elsorvasztásának. Ez a folyamat rejtettebb módon ma is létezik. Az államalkotó nemzet politikai elitje élt a nyelvi kizárólagosság, a kultúrája iránti elsőbbség elvével (a feliratok, a munkahelyi kommunikáció, az oktatás területén, és például „védeni kell a román nyelv tisztaságát” – a magyarét, németét nem?). Élt azzal a lehetőséggel, hogy a közigazgatási-politikai rendszerét az uralkodó etnikumnak kedvező formában alakítsa át (az igazgatási egységek, választókerületek, kulturális intézmények területén). És él a fel-fellobbantott magyar-, és egy ideig még németellenes demagógiával is. Mindezt a kollektív bűnösség többnyire ki nem mondott elve alapján. Melynek példái nemcsak a sok felvidéki magyar, és a szudétanémetek brutális elüldözése, az erdélyi szászok 1945–46-os megtizedelése (majd későbbi elvándoroltatása).

A Magyar Állam is képes volt erre: 1945–1947 között a magyarországi „svábok” jelentős részét kivagonírozta Németországba. (Az európai zsidóság minden mást felülmúló, rettenetes megtizedeléséért se kizárólag a német politika volt felelős; súlyos felelősség terheli érte magát a két világháború közötti rendszert is.)