Trianon. Kimondva - Juhász Gyula: Nem, nem, soha; József Attila: Bús magyar éneke
Máig heves viták folynak arról, hogy mi volt történelmi szükségszerűség az első világháború utáni években. Trianon 100 év múltán is kísértő sokkja viszont vitathatatlan. A Trianon-érzést megfogalmazó, a Trianon-kérdést elemző tengernyi írás közül a trauma közeli években születettekből válogat a centenáriumon a hvg360 - 3. rész. Juhász Gyula publicisztikáját felolvassa: Novkov Máté. József Attila versét Zsigmond Emőke mondja el.
| Trianon. Kimondva |
|
1920. június 4-én Csonka-Magyarország ritkán tapasztalt nemzeti egységben gyászolta Nagy-Magyarországot. A száz esztendővel ezelőtti megrázkódtatás sokak kezébe adott tollat. A nemzet szóvivőiként kiáltották a világba (persze inkább csak a hazába) a „bevégeztetett”-ség fájdalmát, s a „Nem! Nem! Soha!” elszántságát, máskor pedig a józan, előremutató számvetésüket. |
A békefeltételek közzétételét követően a szegedi napilap, a Délmagyarország vezető publicistája, Juhász Gyula már vezércikke címében vétózott az akkortájt leggyakrabban skandált három magyar szóval. A „Nem, nem soha!” jelszó-hozzászólás ugyan pontosan tükrözte a közhangulatot, ám egyáltalán nem könnyítette meg az aláírásra szorított reálpolitikusok dolgát. A köztiszteletben álló költő nem sokkal későbbi felfedezettje, az első kötetével 17 évesen jelentkező József Attila három versének is témája lett a „régi hon” siratása.
