A fejlesztési tervekről sokszor nem kérdezik meg az önkormányzatokat és/vagy a lakosokat, így sokszor kész helyzet állítják őket, akkor pedig nagyon erősnek kell lenniük ahhoz, hogy megakadályozzák a túl sokba kerülő vagy a helyiek érdekeit más szempontból sértő beruházásokat.
Mégsem közelíti meg Magyarország gazdasági fejlettsége és életszínvonala 2030-ra Ausztriáét – vett vissza korábbi vágyaiból a jegybank elnöke, aki még a minap is abban reménykedett, hogy a járványt visszaesés nélkül át lehet vészelni.
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Krusovszky Dénes kapott aktuális feladatot.
Lányok és fiúk, akik a leendő hivatásukat, tulajdonképpen az életüket kockáztatják. S ne legyen félreértés: nem csak az SZFE-ért küzdenek, nem csak a magyar felsőoktatásért, hanem szabad Magyarországért. Vélemény.
A közép-európai népek évtizedek óta a tág értelemben vett Nyugatot választják, a szabadságot, az önrendelkezést és a demokráciát, nem pedig azt a dohos, illiberális keleti homályzónát, ahová Orbán évek óta vágyik. Vélemény.
Miközben a veszélyhelyzet miatt a templomok is bezártak, az Orbán-kormány a szokásosnál is lelkesebben szórta a közpénzt az általa kiválasztott egyházaknak. Jutott az állami milliárdokból újabb templomfelújításokra és a lelkészek jövedelemkiegészítésére, valamint számos ingatlan tulajdonjogát is megkaphatták a járvány alatti törvénykezésnek köszönhetően.
Sokan vizionálják hívei közül Orbánt nagy formátumú államférfinak, aki biztos kézzel vezeti országát egy új, boldog jövő felé. Írásom leginkább arról szól, hogy ezek a hívek mostanra elhiszik: megérkeztünk. Ez már az a boldog jövő.
