Pszichológusok válaszolnak: miért félünk abbahagyni a Facebook görgetését?

Az amerikai tinédzserek (különösen a lányok) körében azóta emelkedett meg ugrásszerűen a depressziós és szorongásos esetek, illetve az önsértések száma, hogy 2012 táján tömegével kattantak rá a közösségi médiára. Erre az összefüggésre a minap a Nature tudományos folyóiratban hívta fel a figyelmet Jonathan Haidt amerikai szociálpszichológus.

A tendencia hátterében egyre többen azonosítanak egy viszonylag új keletű pszichológiai jelenséget, a FOMO-t. Ez az angol betűszó (Fear of Missing Out) a ki- vagy lemaradástól való félelmet takarja, és arra az egyszeri felhasználóra értik, aki kényszeres szorongást él át, ha nem tudja rendszeres időközönként ellenőrizni a közösségimédia-oldalak posztjait, a leveleit vagy a hírportálokat.

A 2004 óta használt betűszó által jelzett probléma súlyosságát mutatja, hogy az utóbbi egy-két évben rekordmennyiségű kutatás foglalkozik a FOMO-val, amit egyre többen tartanak a viselkedési függőség „előszobájának”. A Royal Society for Public Health nevű független brit egészségügyi szervezet három évvel ezelőtti, kifejezetten a 16–24 éves korosztályt vizsgáló kutatása például arra jutott, hogy

a közösségi média számukra addiktívabb lehet, mint az alkohol vagy a cigaretta.

Öt nagy platform (YouTube, Facebook, Twitter, Snapchat és Instagram) hatását elemezve úgy találták, hogy a kimaradástól való félelem jelensége leginkább az üzeneteket csak rövid ideig elérhetővé tevő Snapchat, illetve a Facebook és az Instagram felhasználóit veszélyezteti.