A háborús bűnös, aki kiképezte az ÁVH-t, mégsem menekült meg a bitótól

1946 novemberében életfogytiglani fegyházat kapott, két és fél év múltán, úgymond perorvoslati eljárás során mint „háborús főbűnöst” halálra ítélték, s 1949. április 28-án felakasztották. A justizmord ténye vitathatatlan. Ez Wayand Tibor esetében azonban korántsem jelentette azt, hogy a Horthy-korszak államrendőrségének nagy rutinú detektívje – aki 1944 októberében Szálasira is felesküdve űzte tovább mesterségét – ártatlan lett volna.

Vérprofi rendőr volt, és – Varga Krisztián történész találó megállapítása szerint –

„zseniális szolgalélek”,

aki a kapott feladatokat, parancsokat mindig hatékonyan hajtotta végre.

„A cél szentesíti az eszközt” filozófiáját a gyakorlatba átültetve nem idegenkedett a szadista módszerektől sem, ahogy ezt üldözöttjei – köztük az illegális kommunisták – is gyakorta megtapasztalhatták. 1945-ben fordult a kocka: az amerikai fogságba esett Wayand októberben az egyik egykori „ügyfele”, a Péter Gábor irányította magyar politikai rendőrség kezébe került.

A régi és az új kopó között többszörös „alku” köttetett, Wayand átadta mindazt az ismeretet és tapasztalatot, amit 1920 óta a fejében felhalmozott, az életéért cserébe pedig még hamisan is tanúskodott a renegát kommunista, Demény Pál perében.

Kétszáznál több gépelt oldalra rúgó „önvallatását” a nyomozati ügyekben kezdetben meglehetősen tapasztalatlan ÁVO, majd ÁVH belső szakmai tankönyvként is használta. S miután a parancsszóra mindig engedelmes mór megtette kötelességét, mehetett az akasztófa alá.

Az évtizedekig szigorúan titkosan kezelt – történeti szempontból forrásértékű – Wayand-feljegyzéseket Varga Krisztián példamutatóan precíz és informatív jegyzetapparátussal adta közre.

ÁBTL, Kronosz

(A borítóképen ÁVH-sok esküje a Mávag üzemében – Fortepan / Bauer Sándor)