Unatkozik? Ne vásároljon mosómedvét, van pár más ötletünk is

Sohasem szabad fékezni, mondta az öreg Bugatti papa, és addig mondta, amíg az autóversenyzők után ez lett a rosszfiúk szállóigéje is. Most (60 éve) éppen az ifjú Jean-Paul Belmondo nyomja padlóig, aki annyira fekete-fehér és elbűvölően pimasz, amilyennek sokan örökké látni akarják. Az ajkai között kukoricacigaretta csutkája, olyasmiket mormog, hogy

imádja Franciaországot, de torkig van vele, meg nézőpont kérdése, hogy sitten lenni jobb-e vagy szabadlábon.

Marseille-ből Párizsba tart, hogy behajtson egy tartozást és a volt szeretőjével új életet kezdjen: a régi folytatását. A dolgok azonban nem jól alakulnak: lelő egy rendőrt, innen már az a kérdés, meddig juthat el.

A film eredeti trailere:

A Kifulladásig egy olyan fiú története, aki gondol a halálra, meg egy olyan lányé (Jean Seberg), aki viszont nem. Eddig lehetne bármelyik love story is, de ez nem a szerelemről szól, hanem a szerelem szövődményeiről, menekülésről és árulásról. A film nem képek egymást követő sora, hanem képek összessége – mondta munkamódszeréről a rendező, Jean-Luc Godard, hozzátéve, hogy innen már csak világnézet kérdése, ki hová állítja a kamerát. A kamera most együtt száguld a Michel Poiccard-t játszó Jean-Paul Belmondóval, követi őt a bulvárokon, bekíséri a bisztróba, egy manzárdba – ahol a falon cigarettásdobozokból rajzolták meg az élet egyik megválaszolhatatlan kérdését: „Miért?”, majd kíváncsian néz a szemébe a halála pillanatában.

Ez pedig a 2010-ben, a Kifulladásig 50. születésnapjára készült, az eredeti által inspirált, de modernizált előzetes: