Amikor katonatiszti egyenruhás hírolvasók jelentek meg a képernyőkön, akkor már senkinek sem lehetett kétsége: a tábornokok vették át a hatalmat (a fenti képen T-55-ös tankok bevetésen). Lengyelül ezt nem is leplezték:
stan wojenny, azaz hadiállapot volt, amit bevezettek 1981. december 13-án.
A korabeli magyar propaganda azonban következetesen szükségállapotról beszélt, nyilván abból a megfontolásból, hogy egy „munkásállamban” mégsem kormányozhat katonai junta, mint Latin-Amerikában. A politikai nyelvészkedők még arra is hivatkozhattak, hogy a lengyel kifejezés nem háborús állapotot jelöl (az stan wojny lett volna), hanem belbiztonsági vészhelyzetet. A hivatalos magyarázkodás úgy szólt, hogy nem akarták azt a látszatot kelteni, mintha Lengyelországban valóban hadiállapot alakult volna ki a hatalom és a társadalom között.
Szükség pedig azért volt az "állapotra", mert a romló gazdasági helyzet az előző évben sztrájkhullámhoz vezetett. Akkor alakult meg a Szolidaritás szakszervezet is. Méghozzá olyan erővel, hogy a tízmilliós tagságú ellenzéki csoport működését a hatalom kénytelen volt engedélyezni.
Ez már sok lett Moszkvának is. A levegőben volt, hogy megismétlődhet az, ami 1953-ban Berlinben, 1956-ban Budapesten, 1968-ban Prágában.
Jelenet a lengyelországi szükségállapot idejéből /// 10 millió embernek lett elege
Wikipédia / Közkincs
