Putyin a Nagy Honvédő Háború mítoszát építi a győzelem napján

Napok óta bujkál Prága VI. kerületének polgármestere, Ondrej Kolar, aki két másik önkormányzati vezetővel, köztük Zdenek Hrib főpolgármesterrel együtt 24 órás rendőri védelem alatt áll. Az intézkedés oka állítólag az, hogy április második felében veszélyes méreggel, ricinnel a csomagjában a cseh fővárosba repült egy diplomata-útlevéllel utazó ismert orosz ügynök, aki egyenesen hazája nagykövetségére hajtott. A politikusokat és a rendőrséget a titkosszolgálat riasztotta, meg nem erősített hírek szerint az ügynök merényletet tervezett a polgármesterek ellen. Közben pedig súlyos kibertámadás érte a cseh számítógépes hálózatot, s az egyebek mellett reptereket és kórházakat ért akció mögött a szakemberek orosz és kínai hackereket sejtenek.

Bár a merénylettervről szóló híreket Csehországban hivatalosan nem erősítették meg, Moszkvában pedig tagadják, a most védelem alatt állók kivívták a Kreml ellenszenvét. Kolar azzal, hogy lebontatta a hivatalos történelem szerint Prága felszabadítójaként – és az 1956-os magyar forradalmat vérbe fojtó szovjet erők parancsnokaként – ismert Ivan Konyev marsall szobrát, Hrib pedig a 2015-ben a Kreml közvetlen közelében agyonlőtt ellenzéki vezetőről, Borisz Nyemcovról neveztette el az orosz nagykövetségnek helyet adó teret.

Rendőri védelem alatt a cseh polgármester:

A trió harmadik tagja Pavel Novotny, a Reporyje negyed polgármestere, aki azzal húzta ki a gyufát, hogy kezdeményezte, állítsanak emlékművet az oroszok által – nem alaptalanul – hazaárulással vádolt Andrej Vlaszov tábornoknak, akinek a vezetésével valóban kiverték a németeket Prágából. Vlaszov – aki, miután részt vett Moszkva védelmében, 1942-ben átállt a németek oldalára – 1945 májusának első napjaiban a prágai felkelőket segítette a németek ellen.

Konyev marsall csak akkor érkezett meg a csapataival, amikor Berlinben a Harmadik Birodalom már letette a fegyvert.

A mérgezési tervről szóló – a polóniumos Litvinyenko-gyilkosság és az idegmérges Szkripal-merénylet ellenére is nehezen hihető – beszámolók, illetve az 1945-ös prágai eseményekről valóban dúló viták is mutatják, mennyire fontos Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a második világháborús szovjet szerep folyamatos hangsúlyozása, és minden olyan vélemény elfojtása, amely megkérdőjelezi a Vörös Hadsereg viselkedésének makulátlanságát.

Vlagyimir Putyin videokonferenciát tart /// Fényezi a múltat

MTI / EPA

A koronavírus azonban itt is közbeszólt. Putyin szinte az utolsó pillanatban lemondta az idei május 9-ei győzelmi napi díszszemlét, ahová korábban több államfőt meghívtak. A 75. évforduló különleges lett volna, mert a négynapos ünnepségsorozattal az Oroszország és a Nyugat szembenállásának súlyosbodása időszakában ismét megismertették volna a világgal a moszkvai narratívát.

A díszszemle elhalasztásáról:

Vita van épp elég. A legkomolyabb szópárbaj az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktum megítélése miatt dúl. A Szovjetunió évtizedekig letagadta a megnemtámadási egyezmény azon titkos záradékának a létezését, amellyel Hitler és Sztálin felosztotta a Baltikumot és Lengyelországot. Mihail Gorbacsov szovjet elnökként már elítélte az osztozkodást,

Putyin és szövetségesei viszont manapság a szovjet diplomácia sikerének nevezik az alkut.

Nyugaton viszont egyértelműen bűnnek tartják Berlin és Moszkva paktumát.

Titkolták, majd bocsánatot kértek miatta, ma már dicsőítik Moszkvában a nácikkal kötött paktumot

Az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum, az Észak- és Kelet-Európát érdekszférákra osztó egyezmény megítélése a Putyin-érában teljesen visszájára fordult. Az orosz hatalomnak pedig jól jön, hogy a paktum külföldi és hazai bírálóit történelemhamisítóknak, illetve hazaárulóknak titulálhatja. „Az agresszor megbékítése természetesen háborúhoz és az osztozkodásban való részvételhez vezetett, s lehetővé tette, hogy a más államok megtámadására készülődő Hitler biztosítsa hátországát.

Nincs teljes egyetértés arról sem, hogy a Szovjetunió tervezett-e támadást Németország ellen, amely végül 1941. június 22-én hadüzenet nélküli háborút indított. Míg a hivatalos álláspont szerint a Szovjetuniónak semmiféle agresszív szándéka nem volt, több történész – köztük a Viktor Szuvorov álnéven publikáló, Nagy-Britanniába menekült egykori szovjet hírszerző, Vlagyimir Rezun – azt állítja, hogy 1941-ben Sztálin is támadni akart. A határon összevont szovjet erők pedig azért bizonyultak képtelennek a nyugati országrész megoltalmazására, mert nem védelemre készültek.

A Molotov-Ribbentrop-paktumról:

Szuvorov részben azzal érvel, hogy a szovjet katonáknak már kiosztották a német kézen lévő területek térképét, és létezett olyan, Zsukov marsall által készített 1941-es javaslat is, amely szerint csapást kellene mérni a Harmadik Birodalomra. Bár Sztálin a sorkötelezettség 1939-es bevezetése után 1941 tavaszára valóban kétmillióról ötmillióra növelte a hadsereg létszámát, a hadtörténészek nagy része nem ért egyet Szuvorovval és az 1941-re tervezett szovjet támadást valószínűsítő többi szakértővel. Azt viszont – az orosz történelemtudósokat kivéve – kevesen zárják ki, hogy hosszabb távon Sztálin is készült az 1939-es paktum felrúgására.