Trianon utáni Erdély-mítosz: az "igazi magyarok" kerültek a határon túlra
7 perc
2020.05.31. 12:00
Erdély elcsatolása 1920-ban Magyarországtól azért is megrendített sokakat, mert addigra kialakult az a sztereotípia, hogy az ottani magyarok a magyaroknál is magyarabbak, az ősi hagyományok leghitelesebb őrzői.
„Magyarság és emberség zamatja, hite, lelke Erdély” – írta 1915-ben Ady Endre, visszhangozva az Erdély különlegességéről a köztudatban elterjedt gondolatot. Ady szilágysági volt, nem ismerte igazán Erdélyt, székelyföldi településeken először abban az évben járt. Áhítattal tekintett Székelyföldre, odamenni „magyarabb” közösség meglátogatását jelentette, és a kulturális élet megújításában is az ottani magyarokra számított.
Volna két kicsi, csöpp seregünk az intellektuális kultúrára: a civilizált magyar zsidó s a régi Erdély értelmében nevelt s még el nem züllött magyar
– alkotott mitikus képet az Erdélyben még élő „igazi magyarságról”. A magyarságot a trianoni békeszerződés következtében legjobban Erdély elvesztése rázta meg, ami mögött történelmi okok húzódnak meg.
Erdély mindig is különleges státust élvezett Magyarországon belül, a Felvidékkel vagy a Délvidékkel szemben hosszú időn át nagyfokú önállósággal és különállással bírt. A török hódoltság idején kialakult a kvázi független Erdélyi Fejedelemség, majd a Habsburgok vonták fennhatóságuk alá, s csak 1868-ban lett újra Magyarország része.