„Igen komoly károkat képes okozni” – Kapitány-Fövény Máté az edzésfüggőségről
Másképp válik addiktívvá a sport, és ez tovább maradhat észrevétlen, mint a drog- vagy az alkoholfüggőség, de ez is romboló, testileg-lelkileg egyaránt. Interjú az aggasztóan terjedő jelenségről Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológussal.
HVG: Hogy látja, a karantén alatt növekedett az edzésfüggők száma?
Kapitány-Fövény Máté: A testedzésfüggők fehér hollónak számítanak az addiktológiai szakambulanciákon, mert ők jellemzően ritkán kérnek terápiás segítséget. Azok a szenvedélybeteg kliensek, akik jelezték, hogy a karantén idején nagyobb rendszerességgel edzettek, más típusú addikciókkal küzdenek, és számukra a testmozgáson keresztüli feszültséglevezetés inkább pozitív stratégia.
HVG: A bezártság idején szerencsére sokan mozogtak. Mikor válik az aktív sportolás függőséggé?
K-F. M.: A testedzés kapcsán is meglehetősen szűk a határmezsgye normális és patológiás viselkedés között. Onnantól biztosan nem tekinthetjük egészségesnek, amikor túlmutat a puszta örömszerző, a betegségek megelőzését szolgáló testmozgáson, és egyedüli megküzdési móddá, érzelemszabályozó tevékenységgé vagy testképzavarokra épülő kényszerré nő. Lehet, hogy fizikai panaszokat még nem okoz, de egy-egy edzés kimaradása már kínzó bűntudatot vagy szorongást kelt az illetőben, és aláássa a társas kapcsolatait.