Mussolini vásárolt tőle, beszólt Picassónak, Kádáréktól Kossuth-díjat kapott

A Szabó Lilla írta és Rieder Gábor szerkesztette most megjelent könyvben egyik fotóján nyakig begombolt patyolatfehér köpenyben, jól fésülten, mint egy tudós hajol árjaszőke lánya, a szintén keramikus Lívia fölé, mögötte egy segéd dolgozik, jelezve, hogy tekintélyes műhelyt irányít. Csak az évszámból derül ki, hogy eközben dúl a második világháború. Egy alig húsz évvel későbbi másik kép egy fazekaskorongnál ülő, kockás inges, zubbonyos, micisapkás, munkáskinézetű alakot ábrázol. Pedig mindkét imázsfotón Gorka Géza, a világhírű keramikus látható.

A kötetből kiderül, hogyan lett az egykori vöröskatonából a Horthy-korszak ünnepelt művésze, sikeres vállalkozója, a rendszer nemzetközi reklámja, hogyan járta meg a lengyel nemesi ősökkel büszkélkedő Gorka a munkaszolgálatot, és hogyan idomult a szocialista rendszerhez. Opportunista volt, vagy az egyik gyűjtőjének, Chovanecz Balázsnak van igaza, aki szerint Gorkát csak az érdekelte, hogy békében dolgozhasson.

„Másodlagos volt számára, hogy a raktárba kerülnek a kerámiái, ahogy az ötvenes években, vagy világkiállításokra”

– mondja a gyűjtő, akinek a kollekciója augusztus 15-éig látható a Kieselbach Galériában.