Iványi Gábor: Nagyon fáradt vagyok, de nem adom fel

HVG: Rengeteget fogyott. Dicsérik, vagy aggódva kérdezik, hogy mi történt, amikor meglátják?

Iványi Gábor: Mindenki arra gondol, hogy e mögött valami betegség lehet, ami a hetvenhez közel nem is lenne annyira meglepő. Amikor a fogyás elkezdődött, valóban találtak valamit a gyomromban, de semmi gyógyíthatatlan, elmúlt. Azóta odafigyelek magamra, és meglepődve tapasztaltam, hogy új lyukakat kellett ütnöm a nadrágszíjamra, a teljes ruhatáramat le kellett cserélnem. Talán most kicsit könnyebbnek érzem magam.

HVG: Már 1989-ben is arról beszélt, amikor feltűnt az akkor lánglelkű Orbán Viktor, hogy elfáradt, jöjjenek a fiatalok, akik átveszik a stafétát, ön átadná a helyét. Azóta eltelt több mint harminc év.

I. G.: Emberi dolog a fáradtság. 1973 és 1981 között egy intenzív egyházi küzdelem jelentette a mindennapjaimat, aminek a vége az lett, hogy távoztunk a metodista egyházból, engem pedig palástvesztésre ítéltek. Abban a néhány évben nagyon elfáradtam, de aztán jött a demokratikus ellenzék és a rendszerváltás, aminek a pezsgése erőt adott. Bár az is végtelenül nehéz és fárasztó időszak volt. Ezt akkor nem éreztük, de most, visszagondolva alig hiszem el, hogy kibírtuk ezt a sok házkutatással, a szamizdatok rejtegetésével, a szervezkedésekkel teli időszakot.

De mindig megtapasztalom, hogy amikor elfogy az ember energiája, az Örökkévaló ad egy keveset.

HVG: Azokban az években hitte, hogy a rendszerváltás után könnyebb lesz?

I. G.: Hittem és bíztam benne.