Egy új remény: Mivel kecsegtet a Vénusz friss szenzációja? Lehet ott élet?

Buja trópusi növényzettel szőtt ingoványos láp, benne harcos amazonokkal; kietlen félsivatagos térség, ahol szárnyas tündérek élnek; esetleg Las Vegasra emlékeztető ultrakapitalista városbolygó, ahol bűnöznek és drága részvényekkel kereskednek. Nem is tévedhettek volna nagyobbat a világirodalomban a Vénuszról – és annak feltételezett lakóiról.

Az Esthajnalcsillagnak is nevezett planéta a Föld Naphoz közelebbi szomszédja, amely a Marssal együtt évezredek óta görög és római istenek nevét viseli, archetípusok hordozója bizonyos kultúrákban. Aztán amikor 1962-ben a Mariner–2 amerikai űrszonda közelebbről is megvizsgálta, a róla alkotott egzotikus kép árnyalódott. Kiderült, hogy a bolygó maga a „földi pokol”.

Bár a mérete, az összetétele és a Nap körüli helyzete miatt a Föld édestestvérének szokás tartani, a felszíni körülményei igen mostohák – lásd a Forró nyomon című írásunkat a cikk végén –, aminek köszönhetően a körülményesnek vélt Vénusz-projektek később háttérbe szorultak, a kutatók vigyázó szemeiket inkább a másfélszer távolabbi, de sokkal barátságosabb éghajlatú Marsra vetették.

Az elhidegült kapcsolatba a Hawaii-szigeteken lévő Kelet-ázsiai Obszervatóriumban működő James Clerk Maxwell-távcső megfigyelése hozott újra tüzet: kutatók egy csoportja foszfinmolekulákat mutatott ki a Vénusz légkörében. Ezt az eredményt a chilei Atacama-sivatagban működő rádiótávcső-rendszer, az ALMA számításai is megerősítették.

A foszfin mennyisége igen kicsi – egymilliárd molekulából csak húsz az –, ám a foszfin rendkívül reagens, instabil anyag, így ahhoz, hogy ilyen koncentrációban jelen legyen, valaminek folyamatosan termelnie kell belőle az utánpótlást. Erre pedig jelenlegi tudásunk szerint csak biológiai eredetű életforma, például a Földön egyes anaerob baktériumok képesek, azaz – vélik a tudósok – a szomszédban talán életnyomokra bukkanhattak. (Bár a Jupiteren és a Szaturnuszon is kimutattak már foszfint, azokon a molekula olyan kémiai folyamatok eredményeként van jelen a légkörben, amilyenek az eltérő körülmények miatt a Földön és a Vénuszon nem valósulhatnak meg.)