Mellár Tamás: Bezárult a kör, csapdában a magyar gazdaság
Elég megnézni a 2025-ös év első negyedéves számait és láthatjuk, nincs semmi túlzás ebben az értékelésben.
HVG: A koronavírus-járvány mennyire írta felül a klímavédelem kérdését a közbeszédben?
Ürge-Vorsatz Diána: Eleinte elterelődött a figyelem a klímavédelemről, de összességében nem mondhatjuk, hogy ez az ügy hátrányt szenvedett volna. Nem is érdemes így nézni, nem kell, hogy a klímavédelem vagy az éghajlatváltozás mindig mindennél fontosabb legyen. Eleinte azt reméltem, felismerjük a két probléma összefüggését: jelentősen növeli a járványok kialakulásának kockázatát az, ahogy a természettel bánunk. Reméltem, a járvány ráébreszti a világot: fenntarthatatlan, ahogy a gazdaság működik, ahogy élünk. Sajnos nem nagyon látom, hogy ez megtörténne. Kétségbe ejt, ahogy – Ázsiával és sok fejlődő országgal szemben –
Európa és Amerika csődöt mondott az állampolgárai megvédésében.
Ha ennyire konkrét és ennyire rövid áldozatokat követelő fenyegetést sem tudtunk kezelni, akkor hogyan tudnánk bármit csinálni az éghajlatváltozással?
HVG: Biztos, hogy van összefüggés a klímaváltozás és a járvány között? Nem véletlenül terjedt át az emberre a vírus?
Ü-V. D.: Egyáltalán nem. Ez a járvány persze nem kimondottan az éghajlatváltozással kapcsolatos, általában véve a természethez fűződő viszonyunk viszont meghatározó, sok kutatás és ENSZ-jelentés szerint teljesen egyértelmű az összefüggés. Az elmúlt 30-40 évben az új kórokozók okozta járványok harmada a mezőgazdasági területek növeléséhez, az urbanizációhoz kapcsolódott. Leromboljuk a biológiai sokféleséget, ami segíti azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a zoonózis – az állati kórokozók emberre terjedése – egyre gyakoribb jelenséggé válik. Adjuk hozzá a globalizációt, és kész receptünk van egy pandémiához. Márpedig a globalizációt nem tudjuk megállítani.
Ürge-Vorsatz Diána: A járvány hatása az éghajlatra nulla, elhanyagolható
Leállt a fél világ, Kína felett kitisztult az ég, globálisan jelentősen lecsökkent a károsanyag-kibocsátás: a Föld napján ünnepelhetnénk, de valójában mindez meg sem kottyan a klímaváltozásnak. Mostanra pedig az is világos, hogy a környezetünk tendenciózus pusztítása hozzájárult a koronavírus-járványhoz. Ha eddig kongatták, most már verik a kutatók a vészharangot: az epidémia lehet az egyik utolsó nagy lehetőségünk.
Az éghajlatváltozás megtizedeli a biológiai sokféleséget, ami védhetne a kórokozók és hordozóik túlzott elterjedése ellen, rontja az egészségi állapotunkat, az alkalmazkodóképességünket. A kórokozók olyan területeken tudnak elterjedni, ahol nem ismerik őket – például a nyugat-nílusi láz Magyarországon is egyre több áldozatot szed. A szárazföldi gerincesek össztömegének immár mindössze egy százaléka vadállat. Élőhelyeiket leszűkítettük, feldaraboltuk. A haszonállatokat pedig milliószám összezsúfolva tartjuk, így kiválóan tudnak terjedni köztük a vírusok és a baktériumok. És minden átadás esély a mutációra – esetleg olyan mutációra, ami lehetővé teszi az emberre terjedést.
A jövőben egyre több pandémia lesz. Ezt a mostanit még viszonylag olcsón megússzuk,
mert ennek a járványnak nem annyira borzasztó a halálozási aránya, és egész hamar sikerült vakcinát kifejleszteni.
