Az Európai Unió a járványban megmutatta, hogy ha kell, tud gyorsan dönteni

Az uniós cselekvés ütemezése, mennyisége és mélysége mindig is heves politikai viták tárgya volt. Tavaly június óta – amikor a tagállamok kormányai megbízták az Európai Bizottságot (EB), hogy mely vakcinagyártóktól, milyen árakon rendeljen részükre nagy tételben Covid elleni oltóanyagot – alig több mint fél év telt el, mire Magyarországra is megérkezett az első szállítmány. „Békeidőben”, amikor az uniós intézmények nem 450 millió embert közvetlenül érintő közbeszerzéssel foglalatoskodnak, hanem a tagállamok együttélési kereteinek meghatározása a fő tevékenységük, nem őrölnek ilyen gyorsan a malmok. A felelősség ez ügyben háromfelé oszlik.

Az első számú felelős az EB, hiszen jogszabálytervezetet csak e testület nyújthat be. Hiába él azonban a testület ezzel a lehetőséggel, ha a második és harmadik számú felelős, az Európai Parlament és a tagállami kormányokat tömörítő Tanács mint két, együtt döntő hatóság nem szavazza meg, akkor abból nem lesz uniós törvény. Ugyanakkor e két utóbbi intézmény válogatott módokon képes politikai nyomást gyakorolni az EB-re valamely, általuk fontosnak tartott jogszabálytervezet elkészítése érdekében. Ebben az erőtérben értékelhető az az adatsor, amely megmutatja, hogyan változott az elmúlt 20 évben az EB által a társjogalkotókhoz beterjesztett javaslatok száma.