Felelősek-e a tudósok azért, ha szörnyetegek használják a gondolataikat?

Ha meghirdetünk egy gondolatot, amely társadalmi cselekvésre késztet, akkor nemcsak a cselekmény közvetlen megvalósítói, hanem mi is felelősök vagyunk azért, ami történik

– írja Töprengések című, a napokban megjelenő könyvében Kornai János. Ez a kötet mottója is lehetne. A Harvard és a Budapesti Corvinus Egyetem nyugalmazott professzora 93 évesen a tudósok felelősségéről elmélkedik, akár a magyar reformerek, akár a kínai kommunistáknak tanácsot adó közgazdászok, politikusok szerepét elemzi, akár Marxét. Saját magát sem kíméli.

Időrendben haladva az első „bűnös” maga Marx, akit csak a vezetéknevén említ, elkerülve ezzel a távolságtartó Karl és a baráti Károly használatát. Hovatovább évszázados vita folyik arról, hogy a német tudóst terheli-e bármiféle felelősség azért a sok gaztettért, amelyeket késői hívei reá hivatkozva elkövettek.

Kornai kitűnően ismeri Marx munkásságát, pályája elején maga is marxista volt, egyik korábbi, a Mozgó Világban megjelent tanulmányában szétszálazta életművét, megállapítva, hogy „ez a zseniális elme a gondolatok és analitikus eszközök valóságos zuhatagát árasztotta felénk”. Szerinte Marx műveiben kiemelkedő jelentőségű, ahogy a kapitalista rendszert szembeállította annak valóságos működésével. Ám régebbi tanulmánya angolul is megjelent részletében határozottan állítja: Marxot nem lehet felmenteni, igenis felelős azért, amit hívei és követői hatalmi pozícióban műveltek.