"Úgy érzem, mintha megállt volna az életem" – interjú egy Kabulban élő tolmáccsal

HVG360: Afganisztán Kína mellett azon országok közé tartozik, amelyet soha nem foglalt el külső hatalom, bár próbálta a Brit Birodalom, a szovjetek és most az USA vezetésével a Nyugat. Az ország, amely birodalmakat tett tönkre – így ismert az országod a Nyugaton. Van-e az énednek egy titkos, rejtett része, amely büszke arra, hogy most se sikerült? (Beszélgetőpartnerem teljes nevét az ő biztonsága érdekében nem írom le, csak "M"- ként aposztrofálom - Sz.B.)

"M": Nem, nincs. Afganisztán sose volt szabad, mindig is háborúban állt. Vegyük a közelmúltat. Amikor az amerikaiak itt voltak, akkor is félig háborús helyzet uralkodott, hiszen mindkét oldal keze alatt sok ember halt meg – köztük civilek is. Nem volt béke. Az afgán emberek mindig elnyomás alatt éltek. Nézzük meg a mostan helyzetet: a nők nem mehetnek már dolgozni – a kormányzatban, a civil szektorban sokan kaptak korábban munkát, őket mind kirúgták, és mindezt az iszlám nevében. Nos, én muszlim vagyok, és ha megnézed az iszlámot, a Koránban sehol sem szerepel az, hogy a nők nem dolgozhatnak. 

HVG360: Három hónapja beszéltünk. Akkor még, kezdeti híradások alapján a Talibán képviselői Kabult járták és olyan emberek után kutattak, akik külföldi civil szervezeteknek dolgoztak.  A nemzetközi közvélemény megtorlásoktól tartott, volt vidéken olyan aktivista, akit le is lőttek. Még az életed is veszélyben forgott. Most hol vagy éppen, és mi a helyzet ezen a téren?