HVG: Főiskolásként ahelyett, hogy bulizott volna, inkább hitvitákba menekült? Mi vonzotta az egyházhoz, majd később a teológiához?
Perintfalvi Rita: Buliztam én eleget, de azon is gondolkodtam, hogyan lehet úgy élni, hogy értelme is legyen. Olyan területet kerestem magamnak, ahol nemcsak én tudok boldog életet élni, hanem tovább is tudom ezt adni másoknak. Mindig is a boldog élet művészete érdekelt. Azok az egyházi emberek, akikkel akkoriban találkoztam, gyakran csupán ítélkeztek, moralizáltak, elvették az ember kedvét a szerelemtől, a szexualitástól. Én az ellenkezőjét szerettem volna megmutatni, hogy a szerelem, a testiség Isten ajándéka.

HVG: Magyarországon már a feminizmus is meglehetősen rázós téma, miért kezdett el foglalkozni az egyházon belüli szexuális bántalmazásokkal is?
P.R.: Az apropót Veres Andrásnak, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének egyik nyilatkozata adta. Miután Ferenc pápa 2019 elején vatikáni csúcstalálkozót hívott össze a témában, Veres András egy interjúban nem tudta megmondani, pontosan hány ilyen eset lehet Magyarországon.
Gondoltam, nosza, keressük meg őket.
Ezután kezdtem el cikkeket írni a témában a Facebook-oldalaimon, és jeleztem, hogy szívesen meghallgatom az áldozatokat. Eddig negyven történetet ismertem meg.
Perintfalvi Rita: A papok gyakran lelki visszaéléssel kezdik a szexuális bántalmazást
Harmincál is több, magyar egyházi személy - zömmel papok - által abuzált áldozatot szólaltatott meg Perintfalvi Rita katolikus teológus, a Grazi Egyetem tanára. Rövidesen megjelenő könyvéről kérdeztük.