Negyedik hullám: Mi jöhet most az iskolákban, rendszer- vagy módszerváltás?

Hosszú cikkben értekezik a londoni The Economist a pandémia által átformált közoktatásról. A világszerte iskolai tantermeket kiürítő, a kicsiktől a nagyokig minden tanulót a képernyők elé szögező koronavírus-járvány a szakértők szerint elhozhat olyan oktatási reformokat, melyekre az igény már régóta ott lappang az emberekben, csak eddig több volt a rendszerben a fenntartás, mint a bizalom. A gazdasági lap kolumnistája szerint a jövő útja – akárcsak az egészségügyben évekkel ezelőtt elkezdődött digitalizáció – a teljeskörűen személyre szabott oktatás.

Ennek lényege, hogy a pedagógusok minden tanulóval annyit foglalkoznak, amennyi az ő esetében szükséges: kivel többet, kivel kevesebbet. Ha az alapokat az oktatók által elkészített digitális anyagok segítségével, például videóprezentációkból sajátítják el a diákok, azzal az egyéni tanulásban jól teljesítők mellől felszabadul a tanár ideje és energiája, hogy többet foglalkozhasson azokkal, akik nehezebben boldogulnak.

„Rettenetes, sírnivaló": lehúzták az új tankönyveket a szakértők

Második nekifutásra sem sikerült korszerű irodalom- és történelemtankönyveket írni a tavaly hazafiasított Nemzeti alaptantervhez.

A tudásszintet ugyancsak digitális eszközökkel lehet a legprecízebben nyomon követni. Ebben a rendszerben akár az sem lenne ördögtől való, hogy az eddig használt szigorú, életkor alapján szerveződő évfolyambeosztások helyett egy csoportban különböző korosztályú, de hasonló tudásszintű tanulók legyenek, akik együtt haladnak.

A módszerekből nem csupán a tanulók, de az intézmények is profitálhatnak: különböző iskolák oktatói együttműködve, forrás- és munkamegosztással segíthetik egymás feladatait. Ha pedig működik a rendszer, egyre nagyobb teret kaphat, ezáltal pedig több forrás juthat az alternatív modellben foglalkoztató iskoláknak – nemcsak az államtól, de akár nagy techcégektől is.

A tanulók családjának helyzete is megváltozott.