Jü Cö-min műfordító, író: „Már rég nem vagyok kínai, de soha nem is leszek magyar"

HVG: A hatalmas Kína felől Magyarország szabad szemmel alig látható. Mielőtt felkerekedett, milyen fogalma volt erről az országról? Vagy teljesen mindegy volt, hogy merre indul, csak el onnan?

Jü Cö-min: Két korai élményre emlékszem. Az első darab, amit le tudtam játszani zongorán, az Brahms V. magyar tánca volt, és kiskoromban már hallottam Petőfi Sándor verseit.

Ahol Petőfi nevét többen ismerik, mint Orbán Viktorét

A Magyarországon élő Szung Jinan (annak idején vele jártuk körbe a kőbányai kínai street food piacot ) egyszer megjegyezte: szerinte Petőfi Sándor nevét többen ismerik Kínában, mint Orbán Viktorét. Mint mondta, a híres magyarok közül egy átlagosan művelt kínainak az elsők között ugrik be a költő alakja, ami nem véletlen, hiszen a romantikus költő és egykori forradalmár szerepel az ottani tananyagban.

Különben nem is kellett többet tudnom, a legfontosabb az volt, hogy ez az ország Európában van, és vízum nélkül is el lehetett ide utazni.

HVG: Mennyire „magyarosodott el” az itteni 30 év alatt? Végtére is, már többet élt Magyarországon, mint a szülőhazájában.

J. C.: Alig van kínai ismerősöm, közös témánk is kevés van. Már jó ideje több a magyar barát, a feleségem is magyar, a lányom és a fiam is kétnyelvű, velük csak kínaiul beszélek, a feleségemmel is-is.

HVG: A nagyapja alapította még az utolsó császár idején az első könyvelői irodahálózatot, 1949-ben mindenétől megfosztották. Az ön kémkedéssel vádolt nagybátyja öngyilkos lett, a feleségét kitelepítették. A régi családi történetekről mikor és kitől hallott először?