Szövegnehéz és lassú, mert nem valós idejű. Ezzel a kritikával illethető az internet, melyet ma gyakorlatilag a világ minden szegletében használnak, még az Antarktiszon és a Nemzetközi Űrállomáson is. Aki pedig ebben az évben ezt a „rozsdás” technológiát nyűtte, egész biztosan találkozott a metaverzum kifejezéssel. Ha máshol nem, akkor Mark Zuckerbergnél, aki október végén az általa alapított-vezetett Facebook cégnévváltásával is hangsúlyossá tette, hogy az immáron egy nagy ernyőszervezet, a Meta Platforms alatt futó vállalatcsoport a hagyományos közösségimédia-szolgáltatások mellett a virtuális valóság építésébe is belefogott. Az új név utal a metaverzumra, a jelszó pedig megint csak ugyanaz, mint annak idején a Facebook indulásánál: emberi kapcsolatok megteremtése és fókuszba helyezése.
A nemes víziót közel sem mindenki ismeri el önzetlen társadalomjobbításként. Joan Donovan, a Harvard Egyetem médiával és politikával foglalkozó intézetének kutatási igazgatója a The Washington Postnak kifejtette: egy új technológia fejlesztése a legtöbbször remek lehetőség a cégeknek arra, hogy kibújjanak a meglévő szabályok alól, jelen esetben pedig külön jól jön, hogy tompíthatja az aggodalmakat a közösségi médiával és általában az internettel kapcsolatban.
A szakértői félelmek azonban így is felerősödnek, eddigi működésével ugyanis az új univerzumot fejlesztő techóriás azt bizonyította, hogy számára a profit az első, a felhasználók és azok mentális egészsége csak a második, rosszabb esetben a sokadik szempont. De még mielőtt a sci-fikből ismert technológiai-társadalmi disztópiával számolnánk, érdemes megnézni, mivel lesz dolgunk.