A karmeliták igazi világa nem Budán van

Három közösségben hozzávetőleg harminc szerzetes Magyarországon, további hat ember a határon túl, illetve nagyjából száz világi, azaz nem kolostorban, hanem a családjával élő tag – így fest ma a magyar karmelita rend. Az emberek többsége csak a miniszterelnök irodájaként szolgáló épület emlegetése kapcsán hall a rendről, pedig már az is félrevezető közlés volt, amikor Orbán Viktor a várbeli épület tavalyi elfoglalását tréfálkozva azzal kommentálta, hogy „kolostorba vonul”.

„A karmelitában” ugyanis csak az 1700-as évek derekán, rövid ideig éltek szerzetesek, és a rend II. József császár által történt feloszlatása után majd két és fél évszázadon át meglehetősen profán célokra használták az épületet: kaszinó, tekepálya, színház, illetve menza is működött benne. Ameddig az ingatlan, eredeti rendeltetésének megfelelően, kolostorként szolgált, addig a rend egy itthon ma már nem létező ága, a „sarus karmeliták” használták.

Akik ma karmelita „színekben” Magyarországon szerzetesként működnek, azok a kommunista érában 1949-ben feloszlatott és a rendszerváltás után viszonylag későn, 1991-ben újraalapított rend másik ágának, a sarutlan karmelitáknak a képviselői.