Erősebb az acélnál, de sokkal könnyebb: mi a titka a most feltalált szuperanyagnak?
Ha a spagettire és a palacsintára gondol, akkor ön majdnem érti a kémiát.
Hatszor annyira ellenálló, mint a golyóálló üveg, kétszer erősebb, mint az acél, de egészen könnyű, ráadásul egyszerűen gyártható. Ez fellelkesítheti a tudománykedvelő érdeklődőt, de sokkal inkább az ipart. A tudósok viszont azzal büszkélkedhetnek – legalábbis ezt hangsúlyozza a világhírű amerikai műegyetem, az MIT közleménye –, hogy olyan kétdimenziós (más néven: egysíkú merev) polimert hoztak létre, amilyen eddig lehetetlennek tűnt.
Nagyjából ez az a pont, ahol az amerikai kutatócsoport vezetője, Michael Strano előveszi a spagetti példáját. A polimerek – akár a széles körben elterjedt műanyagok, akár az élő szervezetben jelen lévő fehérjék és más anyagok – nagy molekulák hosszú láncai. Ezért hasonlíthatóak a spagettihez, amelynek a hossza jelentékeny, a szélessége elhanyagolható. És valóban, kellő nagyításban a legtöbb polimer néhány szál tésztához vagy akár egy tányérnyi, összevissza tekeredő gubanchoz hasonlít. A spagettiszósz is mindjárt a tányérra kerül, tessék várni.
Az MIT által említett két dimenzió pedig úgy értendő, hogy ha a spagetti egydimenziós (mert csak a hossza számít), akkor az új anyag, a 2DPA-1 kétdimenziós, mert szélte-hossza van. Ez lenne a spagettihez képest a palacsinta, mégpedig nagyon merev palacsinta – egészíti ki Strano példáját Iván Béla akadémikus, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Természettudományi Kutatóközpontja polimerkémiai kutatócsoportjának a vezetője.