Kerék-Bárczy Szabolcs: Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója és a magyar nemzeti érdekek

Oroszország erőszakos fellépése Ukrajnával szemben a második világháború vége óta nem látott háborús feszültséget szított Európában, amelynek hatásai már túlmutatnak a kontinens határain, és esetleges eszkalációja beláthatatlan katasztrófával fenyeget.

Már a Krím 2014-es orosz megszállása is egyoldalú cselekedet volt, amelyet semmilyen külső körülmény nem indokolt, ahogy a mostani feszültséget sem. Ukrajnával szemben Oroszország úgy lépett fel, hogy erre nem volt oka, pusztán az, hogy Oroszország nemzetközi szerepéről a Kreml és annak ura, Putyin elnök olyan elképzeléssel rendelkezik, amely meghaladja országa lehetőségeit, és – ami ennél is fontosabb – nemzetének érdekeit.

Oroszország szuverenitását (területi integritását) tényleges kihívás nem éri. Az Egyesült Államok, Lengyelország és a balti államok részéről sem, Ukrajnáéról meg pláne nem. És délről, keletről sem fenyegeti ilyen veszély. Putyin legfeljebb a réges-régi cári, vagy az újabb keletű szovjet birodalmi (imperialista) nagyság iránt érezhet minden alapot nélkülöző, hamis nosztalgiát, és a Szovjetunió fölbomlása utáni fantomfájdalom enyhítése végett akarhatja erőszakkal és jogtalanul visszaoperálni az orosz testre a ma már önálló tagokat.

Balázs Zoltán: Ami Oroszországnak fáj, azt nem lehet meggyógyítani

A fenyegetés nem ajánlat. Győzelmet lehet vele aratni, de sikeressé válni nem. Oroszország győzelmekben gazdag, hódolat és taps köszönti. Ám nem tisztelik, ami megalázó érzés. Vélemény.