Forintvédő biztosoktól a bitófáig: árdrágítás a csirke far-hátas árstop előtt

Sok száz elkeseredett anyaszáj kiáltotta egyszerre: akasztófára az árdrágítókat!

Természetesen nem ez volt az előzménye (legalábbis nem a közvetlen előzménye) egy e heti hírnek: egymillió forintra büntették azt a vidéki boltot, ahol a kristálycukrot kilónként tíz forinttal drágábban adták, mint amit az Orbán-kormány árstopja előír. Az idézet A Szabad Vasmegye 1946. november 30-i számából való, jelezve, hogy az árdrágításnak – és büntetésének – komoly történelme van. (A tudósítás a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége és a Szabad Szakszervezetek szombathelyi gyűléséről szólt.)

Ez is jelzi, hogy sok más epizód mellett idehaza az 1945 utáni években folyt komoly küzdelem a többféle trükköt bevető feketézők (feketekereskedők, üzérek) és ezen belül az árdrágítók ellen. Ami persze jórészt a kereslet és a kínálat kézenfekvő összefüggéséből következett: a háborús romok árnyékában és a pengő világrekorder inflációja közepette az áruhiány fölverte az árakat. Érdekesebb, hogy – mint az idézett cikk is érzékelteti – a forint 1946. augusztus 1-i bevezetése után is téma maradt az árdrágítás.

Filmhíradók Online / Harc az árdrágítók ellen

Kirakataink telve szebbnél szebb árukkal. Kellene már egy új cipő. Szép, de jó lesz egy egyszerűbb is. Sajnos, erre se telik. A kiskereskedő nem tehet erről. Az áru, amíg eljut hozzá a közvetítőkön keresztül, a láncolás és árdrágítás folytán megfizethetetlenné válik. Így van ez minden közszükségleti cikknél.