"A ház körül mindenhonnan hallatszott a kivégzések zaja. Csak ültünk a pincében, és vártuk, hogy visszaengedjék az oroszok a szeretteinket. Elvették a telefonjainkat, megnézték, kivel leveleztünk vagy beszéltünk. Ha valami nem tetszett, azért azonnali halál járt. Nekünk szerencsénk volt, a hozzánk érkezett tiszt szerette a gyerekeket, és megparancsolta, vigyék el a kertünkből a harcjárműveket, hogy ne ijesszék meg a hároméves lányomat. A katonák előtt a csecsenek járták az utcákat, de szerencsére hozzánk nem jöttek be. Az orosz parancsnok azt mondta, szerencsénk volt, a csecsenek ugyanis meg akarták bosszulni, hogy pár nappal korábban támadás érte a konvojukat, ezért válogatás nélkül lőtték le az embereket” – mesélte a Kijev közelében lévő Bucsa egyik lakója a The Insider című orosz oknyomozó portálnak.
A csak Krisztina néven említett bucsai lakos arról is beszámolt, hogy március 10-én gyalog sikerült elmenekülnie.
Babakocsi, fehér zászló, a lehető legkevesebb holmi. A már több napja az utcán heverő holttestek között toltam a kocsit, a gyereknek nem mondtam semmit, nem is tudtam volna megmagyarázni, hogy mit lát
– mondta.
Bucsa egyike azoknak a Kijevtől északnyugatra fekvő településeknek, amelyek a február 24-én kezdődött orosz offenzíva első napjaiban kerültek a támadók kezére.
