Andy Warhol naplószövegei adják az alapját és a művészettörténet újabb Warhol-értelmezései a halvány hátterét a Netflix márciusban bemutatott dokusorozatának. Benne a XX. század e nagyhatású művészének életműve egy identitáskereső férfi tükrévé válik. De vajon hihető ez a megközelítés? A cikk A mű című lap anyaga, amely a HVG Kiadó Műértő című művészeti folyóiratának utódlapjaként indult márciusban.
A Netflix nemrég bemutatott, hatrészes minisorozata, a The Andy Warhol Diaries azt az ígéretet villantja fel, hogy Warhol alakját eddig kevésbé ismert szempontok alapján kelti életre. Ezt pedig csak részben váltja be. És nemcsak azért, mert a címben idézett naplószöveg 1989 óta olvasható, hanem azért is, mert Andy Warhol életművének új, másfajta értelmezése is korábban elkezdődött már.
Ha máshonnan nem, a New York-i Whitney Museum 2019-es Warhol-retrospektívjéből látszhatott (Andy Warhol – From A to B and back again), érik ez a másfajta recepció, melyet Turai Hedvig művészettörténész cikkében egy „szerethetőbb Warholnak” nevezett.
A kiállításról szóló kritikája hangsúlyozza, hogy ez a válogatás nem hallgatta el Warhol queerségét, melegségét, behozta az életmű fókuszába a szexuális identitást tematizáló műveit, valamint azt is fontosnak tartotta, hogy Warholt a maga életidejének társadalmi kontextusába (kontextusaiba) helyezve mutassa be.
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
