Majdnem lemaradtam Shawn Mendes-ről, de megérte - ilyen egyedül fesztiválozni a Szigeten

Bár sokan félreértik, és nem is biztos, hogy mindenkinek való, de megvan az előnye annak, ha valaki egyedül veti bele magát egy fesztiválba. Mivel nem kell alkalmazkodni másokhoz, simán lehet, hogy egy véres terrortámadásról szóló film és beszélgetés miatt kihagyja a sztárfellépőt, és ezért nem neheztel rá senki.

Majdnem lemaradtam Shawn Mendes-ről, de megérte - ilyen egyedül fesztiválozni a Szigeten

Néhány hónapja egy születésnapomra kapott ajándékjeggyel mentem el moziba, ez volt a sokadik alkalom, hogy társaság nélkül érkeztem. A kedvesen mosolygós pénztáros lánynak mondtam, hogy melyik filmre szeretném beváltani a jegyet, erre visszakérdezett: 

Csak így, egyedül?

Igen, így. Nem gondolom, hogy bántó akart lenni a kérdéssel, talán csak meglepődött. Pedig az utóbbi években egészen elterjedt az az elképzelés, hogy énidőre mindenkinek szüksége van (sőt, vannak olyan szakmai fórumok, ahol már inkább arról zajlik a beszélgetés, hogy a túl sok énidő árthat), és társadalmilag egyre elfogadottabb, hogy egyedül üljön be valaki egy étterembe vacsorázni, vagy elvigye saját magát randizni. 

Nem az, aminek látszik

Tíz évvel ezelőtt a Marylandi Egyetem és a Georgetowni Üzleti Iskola kutatói, Rebecca Ratner és Rebbeca Hamilton egy átfogó kutatásban kérdeztek meg embereket arról, hogy milyen tevékenységeket szeretnek inkább egyedül vagy csoportban végezni és miért. A kutatók különbséget tettek azok között a tevékenységek között, amelyek puszta szórakozásról és kikapcsolódásról szólnak (például a mozizás, múzeumlátogatás, vagy egy koncert), és amelyeknek része a produktivitás (például amikor egy kávézóban nemcsak kedvtelésből üldögélünk, hanem dolgozunk valamin). A válaszolók többsége arról számolt be, hogy amikor az első kategóriába tartozó programokon társak nélkül vett részt, akkor azt gondolta, hogy a körülötte lévő emberek arra következtetnek, hogy nem talált kísérőt a programra, tehát nincsenek barátai, ezért magányos.  

Azonban a kutatásból kiderült az is, hogy vannak olyan tényezők, amelyek potenciális fennállásakor kevésbé szoronganának a válaszolók a külső szemlélők megítélésén, ilyen például egy olyan helyzet, amikor valaki ül egy kávézóban egyedül, de közben könyvet olvas. Ez arra utal, hogy egyeseknek nem a tevékenység kellemetlen önmagában, hanem az, hogy mások ítélkeznek felettük – és az ebből fakadó félelem eloszlik akkor, amikor „van okuk” ott lenni a kávézóban.

Egyedül ciki?
FRANÇOIS WALSCHAERTS / AFP

A következő kérdések merülnek fel ilyenkor:

miért érdekel valakit, hogy egy kávézóban idegenek elítélik, és azt gondolják, nincsenek barátai? És miért védene meg bárkit is a könyvolvasás a külső megfigyelők ítélkezésétől? 

Ratner és Hamilton kutatásukban feladatot is adtak a résztvevőknek, kíváncsiak voltak, mi történik, ha az emberek félelmeiket némileg legyőzve kipróbálnak egy szabadidős tevékenységet társaság nélkül. Ezért egy egyetemi campus központjában hallgatókat szólítottak le – egyeseket egyedül, másokat csoportokban – és megkérdezték tőlük, lenne-e kedvük megnézni egy kiállítást 5-10 perc erejéig egy galériában. Ha igent mondtak, akkor megkérdezték, hogy szerintük mennyire fogják jól érezni magukat, majd a kiállítás megtekintése után értékelniük kellett az élményt. A kutatók azon állítása beigazolódott, hogy egyedül kevésbé szerettek volna részt venni a programon a fiatalok, azonban az élmények értékelésében nem volt különbség – mindenki ugyanannyira jól érezte magát, akár társasággal, akár egyedül. Beigazolódott a kutatók előfeltevése, miszerint azok az emberek, akik nem vesznek részt egyedül szabadidős tevékenységekben, azok lemaradnak utólag kifizetődő élményekről, lehetőségekről.  

„Hasznos, ha megtanuljuk magunkat egyedül boldoggá tenni és merjük csinálni azokat a dolgokat, amikre vágyunk” – írta egy hozzászóló egy fórumon egy elsőbálozó egyedül-fesztiválozót biztatva. Fontos kiemelni, hogy szabadidős tevékenységek között is van különbség, más kockázattal jár egyedül moziba menni, és más veszélyek leselkedhetnek ránk egy többszázezer embert bevonzó zenei fesztiválon. Most kipróbáltam, milyen egy napot eltölteni a Szigeten egyedül.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltam már egyedül koncerten korábban, és kisebb fesztiválokon is egy-egy napot, de még egy külföldi szóló utazást is szerveztem magamnak néhány hónapja. Nem idegen élmény saját társaságomban lenni, „könnyű az egyedüllét” – inkább a tömeg és a rengeteg impulzus az, ami újdonság, és kicsit tartottam attól is, mennyire érzem magam biztonságban a barátaim nélkül az ország legnagyobb fesztiválján. Mielőtt nekiindultam, megkérdeztem néhány olyan embert magam körül, akiknek kicsit nagyobb tapasztalatuk van az egyedül fesztiválozásban.

„Szürke” helyzetek, kényszerű lazaság, néma segélykérés – hogyan vigyázzunk magunkra a fesztiválokon?

Egy barátságos fesztiválon is bajba lehet kerülni, még ha itthon nem is történtek olyan megdöbbenést keltő esetek, mint külföldön. Hogyan segíthetjük elő önmagunk és mások biztonságos bulizását? Milyen intézkedéseket hoznak idén a hazai fesztiválszervezők?

„Szerintem a kulcskérdés az, hogy miért jár valaki fesztiválra. A többség nyilván közösségi programként – én viszont a zenéért, és csak azért” – mondta egy fekete öves magányos fesztiválozó ismerősöm, aki komoly elképzelések alapján hozza meg újra meg újra azt a döntést, hogy egyedül megy a Szigetre. Számára ez azt jelenti, hogy igyekszik kihozni a legtöbbet a programból, vagyis megpróbál minden alkalommal annyi előadót megnézni, amennyit csak lehetséges – sokszor az egyik helyszínről rohan át a másikra, hogy még elcsípjen valamennyit egy koncertből, ha már az egészet nem is tudja megnézni – mivel az az ütközések miatt egy sokszínpados fesztiválon nem is lehetséges.

Molnár Zsófia

Legtöbbször még az evést is ennek rendelem alá: nem akkor eszem, amikor megéhezem, hanem amikor éppen üresjárat van

– tette hozzá.

Szerinte ezek azok a dolgok, amiket az ember nem várhat el a párjától, a barátjától, senkitől, mert másokkal fesztiválozni mindig kompromisszum: nem mehetsz mindig akkor és oda, ahová szeretnél, hiszen tekintettel kell lenned másokra is. „Eddig mindez úgy hangzik, mintha sima önzés lenne, de szerintem nem az” – mondja, és hozzáteszi: ő azért fesztiválozik egyedül, mert élete párja nem szeretne annyi koncertet megnézni, mint ő, gyűlöli a tömeget, ezért soha nem akar a fesztiválozók sűrűjébe menni és koránfekvő típus, tehát nem szeret nagyon sokáig koncerten lenni. „Összességében szinte mindenhez másként áll hozzá, mint én, és mivel szeretem őt, nem akarom abba a helyzetbe hozni, hogy ennyi kompromisszumot kelljen vállalnia” – véli.

Boldog időtlenség

Egy másik tapasztaltabb egyedül fesztiválozó barátom szerint a legjobb ebben a műfajban a szabadság, ami abból adódik, hogy nem kell senkihez alkalmazkodni. Hasonlót éltem meg én is: amikor elindultam a terület egyik végéből a másikba, belebotlottam egy akusztikus koncertbe, leültem a fűbe és amíg jólesett, hallgattam. Ugyanez történt, amikor betértem egy sátorba kézműveskedni – senkit nem érdekelt, hogy meddig színezgetek vagy próbálok megfejteni egy rejtvényt a szabadulószobás játékban. Ahogyan az sem okozott problémát, hogy a Magic Mirror színpadnál egy panelbeszélgetés után az összes közönségkérdést végigvártam, mert annyira érdekes volt, de közben teljesen elfelejtettem, hogy mennyi az idő, mi a következő program.

A beszélgetésen szó volt biszexualitásról, pánszexualitásról, előítéletekről és arról, hogy miért fontos edukálni erről a témáról az LMBTQ-közösség tagjainak a környezetüket – még akkor is, ha ez számukra frusztráló és végtelenül fárasztó. Sulyok Viktória, a beszélgetés egyik résztvevője például elmesélte, hogy amikor ő az aszexualitásról beszél zöldfülű érdeklődőknek, akkor a pillanatnyi kognitív képességeihez mérten eldönti, hogy bekapcsolja-e a gombot magában, aminek hatására aztán egy kisebb beszédet tart a témáról – és ahogy mondja, ő ezt több nyelven is kiválóan űzi. Ha viszont nincs ereje ehhez, akkor csak a Google keresőhöz irányítja az embereket. Az ő történetén és a többi résztvevő személyes tapasztalatának megosztásán keresztül mindenki egy kicsit közelebb került a témához, és ezzel együtt megteremtődött egy olyan biztonságos közeg, amiben lehetett kérdezni – gyakorlatilag bármit.

Magic Mirror színpad a Sziget Fesztiválon
Cabrera Martin

Egyedül lemaradni valamiről sokkal könnyebb

A nagyszínpadon tinédzserkorom egyik kedvence, Shawn Mendes ment, a Revolut színpadon Co Lee – én meg közben egy házikóban ültem, ahol a 2023. október 7-i tragikus eseményekről néztem egy dokumentumfilmet, amiben túlélők beszéltek arról, hogyan támadtak rájuk a Hamász terroristái. A We Will Dance Again (magyarul Egyszer újra együtt táncolunk) egy év gyászmunkájáról szól, de közben megmutatja a brutális pillanatokat is, gyakorlatilag rekonstruálva az október 7-i vérengzés 24 óráját. Az első negyed órában a megszólaló túlélők még arról beszélnek, hogy milyen jól érezték magukat a Nova fesztiválon – úgy, hogy egy fesztiválon vagyok éppen, ez egészen átélhető – majd egyik percről a másikra sötét és hátborzongató lesz a hangulat. A maradék közel 70 percben a gyötrelem részleteit nézzük végig a teremben ülőkkel.

Nagyon más hangulatban, és vegyes érzésekkel a film után még elindultam meghallgatni néhány dalt, így végül nem maradtam le teljesen a koncertekről. Ha barátokkal mentem volna fesztiválozni, lehet, hogy nem jutok el a filmvetítésre, vagy talán el sem gondolkodom rajta – valószínűleg a közös metszet inkább valamelyik koncert lett volna az érdeklődési köreinket összevetve. Azonban egy percig sem bánom, hogy mindez így történt – bár nem az életről lejönni indultam a Szigetre, de gazdagabban távoztam.

Shawn Mendes a Sziget Fesztiválon
Cabrera Martin

Hiányzó aha-élmények

Nemrég egy barátom mesélte, hogy egy vidéki fesztiválon volt valakivel, akivel ugyan jól érezte magát, de sokszor arra vágyott, hogy egy másik emberrel mehessen el inkább a programokra – egy olyannal, aki éppen nem volt ott. Voltak olyan pillanatok, amikor jólesett volna összekacsintani nekem is a barátaimmal, vagy együtt kitölteni azt a kvízt az egyik sátorban, amiből kiderül, hogy ki melyik budapesti kerület lenne.

„Megvan mindened?”

A tájékozódásban általában sokszor támaszkodom a körülöttem lévőkre, így most nehézséget okozott, hogy mindenhova nagyjából dupla annyi idő alatt jutottam el egyedül, mint kellett volna. A kihelyezett térképek és a szigetes munkatársak is sokat segítettek, mégis éreztem, hogy nehezen boldogulok, eltévedek. Amikor társaságban vagyok az is sokat számít, hogy egymásra figyelünk, és mikor elindulunk valahova, körbenézünk és megkérdezzük a másiktól: „megvan mindened?”. Na ez az, amit saját magamtól elfelejtettem megkérdezni, így egy szerencsés és élelmes fesztiválozónak lett egy ingyen repohara a Szigeten.

Páváskodó szitizenek, Shawn Mendes és buborékok minden mennyiségben – Fotógaléria a Sziget második napjáról

Így látták a HVG fotósai a Sziget Fesztivál második napját, amelyen többek között Nelly Furtado és Shawn Mendes is színpadra lépett. A teljes galéria a képre kattintva nyílik.

Nyitókép: Cabrera Martin