Sürget az idő, öljünk hát meg atomcsapással 45 millió embert – egy kísérlet hátborzongató tanulságai
Akinek nukleáris válaszcsapásról kell döntenie, többnyire enged a katonák nyomásának. Pedig több a téves riasztás, mint gondolnánk.
Megnyomja-e Putyin az atomgombot?
Valószínűleg nem. De ha mégis? Mit tehetne akkor Biden?
Mindezt nem tudhatjuk, de váratlanul időszerűvé vált egy kísérletsorozat, amelyben amerikai és német tudósok virtuális valóságot (VR, virtual reality) teremtve vizsgálják, hogyan viselkednek az emberek, amikor olyan helyzetbe kerülnek, mint az amerikai elnök egy orosz atomtámadás hírére. Akár jól van ez így, akár nem: a legtöbben kiadnák a parancsot sokmillió ember megölésére – még akkor is, ha nem biztos, vajon igazi támadásról van-e szó vagy csak téves riasztásról (utóbbira még visszatérünk).
A kísérlet játéknak tűnik, de nem az, viszont megdöbbentően valósághű. A résztvevők részben átlagemberek, részben biztonsági szakértők és politikusok. Néhányan könnyekkel a szemükben vették le a VR-szemüveget, másokat a kutatóknak tapintatosan ki kellett zökkenteniük a negyedórás helyzetgyakorlat végén, és olyanok is voltak, akik félbeszakították a próbát. A kísérlet három vezetője: Sharon Weiner (American University), Moritz Kütt (hamburgi IFSH biztonságkutató intézet) és Bruce Blair (Princeton Egyetem).
A dolog már csak azért sem játék, mert – mint Sharon Weiner mondja – könnyen lehet, hogy ha valamelyik amerikai elnök a hivatali ideje elején kerülne ebbe a helyzetbe, talán ő sem bírná ki a nyomást, és nem is biztos, hogy tudná, mit kell tennie. Bármilyen furcsa, de igaz: vannak ugyan ilyen irányú gyakorlatok, de a lélektani felkészülés nem kötelező, és a haditechnikai oktatásokra az elnökök általában mást küldtek maguk helyett. Jimmy Carter volt az egyetlen amerikai elnök, aki megcsinálta a hivatalos, valósághű gyakorlatot – idézi fel Weiner.