Feltartóztatható-e az orosz nyomulás? Volt rá példa, talán most is követni fogja a Nyugat
4 perc
2022.05.19. 17:30
Újabb hidegháborús fogalmat porolnak le elemzők az Ukrajna elleni orosz háború kapcsán. A „feltartóztatás” fogalma évtizedekig meghatározta az amerikai külpolitika irányát (és a világ sorsát) – bár nem úgy használták, ahogyan azt a kifejezés kiötlője gondolta.
„A Kremlnek a nagyvilág dolgaira vonatkozó neurotikus látásmódja mélyén az oroszok hagyományos és ösztönös bizonytalanságérzete található”, ebből következőleg Moszkva „érzéketlen az ész logikájára és rendkívül érzékeny az erő logikájára”.
Ez az idézet, bármennyire aktuális, nem az elmúlt hetekben hangzott el, hanem 76 évvel ezelőtt, 1946 februárjában. A moszkvai amerikai nagykövetség második embere, George F. Kennan vetette papírra.
Ebből a Washingtonba küldött táviratból származik a feltartóztatás (containment) elve. Ennek lényege, hogy a szovjet fenyegetést minden téren fel kell tartóztatni, és folyamatos nyomás gyakorlásával elő kell segíteni a rendszer végső elgyengülését vagy összeomlását. A hidegháborúban ez az amerikai külpolitika vezérlő eszméjévé vált, és a mostani orosz–ukrán háború kapcsán a Nyugat sok szempontból megint ezt követi Moszkva elszigetelésével. Az elemzők tehát egyre-másra az „új feltartóztatás” politikájáról értekeznek.
Az eredeti kifejezést megalkotó Kennan diplomataként többször is dolgozott a moszkvai nagykövetségen. A kommunizmust élesen elutasította, de az orosz néphez mindig tisztelettel és nyitottsággal közeledett. Reflektorfénybe akkor került, amikor megírta idézett elemzését (a történeti szakirodalomban „hosszú táviratként” emlegetik), pár nappal egy sokkal híresebb esemény, Winston Churchill volt (és leendő) brit miniszterelnök fultoni beszéde előtt, amelyet a hidegháború beharangozásaként tartanak nyilván. Kennant hamarosan Washingtonba rendelték, és a következő másfél-két évben az amerikai külpolitika legbefolyásosabb alakítójává vált.
