Economist: Johnsonnak azonnal mennie kell!
Az Economist vezércikke szerint a toryknak három tanulságot kellene levonnia Boris Johnson lemondása után.
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy végül összeomlott a kormány, ám a miniszterelnök hiába akar maradni az őszig, ez lehetetlen, mert Nagy-Britannia súlyos állapotban van. A politikus bukását saját tisztességtelensége okozta, ám ettől még nem elég a sima személycsere, hogy az ország visszataláljon a helyes útra. Bárcsak úgy volna persze. De itt nem egyetlen emberrel van gond. És ha a konzervatívoknak nincs bátorságuk ezzel szembenézni, akkor csak súlyosbodik a rengeteg társadalmi és gazdasági nehézség.
Johnson egészen a végjátékig azzal érvelt, miközben kétségbeesetten ragaszkodott a hatalomhoz, hogy a néptől kapta a mandátumot. Holott a parlamenttől. Akárcsak Trump, ő is úgy járt, hogy minél jobban makacskodott, annál inkább alkalmatlanná vált hivatala ellátására. Az utolsó szakaszban bizonyította, hogy abszolút nem számítanak számára a párt és a nemzet érdekei.
Lemondását az kényszerítette ki, hogy újabb botránytól tartva jó 50 kormányzati tisztségviselő mondott le, már ez lehetetlenné teszi, hogy Johnson ügyvezetőként ellássa tisztségét. A toryk azt remélik, hogy ily módon véget ér az agónia, ám ez attól függ, levonják-e megfelelő tanulságokat a távozó kabinet kudarcából.
- A jellem fontos szerepet játszik a politikában. Johnson simán továbbpasszolta dolgot, amikor kemény döntéseket kellett volna hoznia a nemzet érdekében, ám azok veszélyeztették a népszerűségét. Hiányzott belőle az állhatatosság, és nem törődött a részletekkel. Viszont meg volt győződve arról, hogy bármikor képes kidumálni magát. Ám a botrányok elsöpörték az eredményeit. Ahogy sokasodtak a bajok, úgy hazudott mind inkább, és a végén már nem is nagyon állt másból a kormányzás.
- A párton belül összebékíthetetlen ellentét feszül a szabadpiac, illetve az állam gazdasági beavatkozásának hívei között. Johnson csak azért lehetett elnök, mert cseppet sem foglalkozott ezzel az ellentmondással. Ez a hozzáállás már a Brexitnél megmutatkozott nála, hiszen először a bennmaradás pártján állt és csak az utolsó pillanatban váltott át a kilépők táborába.
- A miniszterelnök gyakran döngette a mellét, hogy a brit gazdaságot az egész világ irigyli, de itt ismét szómágiát folytatott. Mert az igazság az, hogy a G7-eken belül sehol másutt nem ekkora az infláció és a nagyarányú kormányzati hitelek miatt csak nőni fog. A GDP viszont csupán 1,7 %-kal bővül, miközben a versenyképesség 15 éve nem volt ilyen alacsony szinten.
Azon kívül a szakszervezetek lázadoznak, a megélhetési költségek emelkednek. Következetes és határozott politika kell a túlköltekezés megakadályozására. A társadalom korosodik, miközben az egészségügy már most sem tud ellátni egy csomó embert. Fel kell gyorsítani a gazdaság átállítását a nulla szén-dioxid-kibocsátásra.
Mindezt egy olyan világban, amelyben Kína és Oroszország nyomul, a brit hadsereg ellenben kicsi és rosszul felszerelt. Skócia és Észak-Írország nyugtalankodik, és a törvényhozásnak gőze sincs, miként békítse meg őket.
Nagy-Britannia szegényebb, mint ahogy gondolja. Fizetési mérlegének hiánya kilőtt, a font botladozik, az adósságkamatok felfelé tartanak. Ha a következő kormány egyszerre szeretné fokozni a kiadásokat és csökkenteni az adókat, az válságot eredményezhet. Vége az időnek, amikor mindent meg lehetett csinálni. Johnson kiválásával a politikának vissza kell térnie a realitásokhoz – mutat rá az Economist szerkesztőségi véleménye.