Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az eleve nagyon gonosz aknák közül a legalattomosabb talán az, amelyik csöndben számlálja a fölötte elhaladó hajókat, és vár. Számol, mondjuk hatig vagy akár tízig, és amikor rég elmentek az aknaszedő hajók, és baj nélkül meg is indult a hajóforgalom – hát akkor robban.
Ez a példa is érzékelteti, mekkora veszélyekkel és költségekkel jár a Fekete-tenger elaknásítása Ukrajna közelében. Szárazföldi társaikhoz hasonlóan a tengeri (vagy folyami) aknákra is az jellemző, hogy gyártásuk és telepítésük sokszorosan olcsóbb, mint amekkora kárt okoz a pusztításuk és amennyi időt, pénzt emészt fel az ártalmatlanításuk. Felszedésükhöz a hadijogiszabályok szerint kötelező térkép is kellene, és ez esetben kétséges, hogy az orosz–ukrán háború végeztével előkerülnek-e ezek a segítő információk.
Hogy kik, hol és mennyire aknásították el az ukrán kikötők környékét, az hadititok. Azok a sodródó aknák, amelyek az utóbbi hónapokban riadalmat keltettek a török vagy román partoknál, nem sokat árulnak el, és nem ők a bajok fő okozói. Valószínű feltételezés, hogy megtévesztésül vagy figyelmeztetésül szolgáltak. Régi szovjet gyártmányú szerkezetek voltak ezek, ukrán feliratokkal, és a legáltalánosabb feltételezés szerint az oroszok engedték őket útjukra, dezinformációs céllal. Azokból a készletekből juthattak hozzájuk, amelyek a Krím megszállása után jutottak a kezükre.
Tengeri akna robbanása az amerikai haditengerészet videóján:
