Helyek, amelyek már nincsenek
Sorozatunkban olyan természeti képződményeket vagy ember alkotta építményeket mutatunk be, amelyek mára eltűntek. Elsodorta őket a történelem, a természet vagy az emberi nemtörődömség és mohóság. Sorozatunk minden részét itt olvashatja el. | A somogyi Nagybajomtól északra elhelyezkedő erdős, mocsaras terület sajátos tanyavilágnak nyújtott otthont a XVIII. és a XX. század között. A II. József császár megrendelésére készült első katonai felmérés térképén (lásd fent) már láthatjuk is azt a vidéket, ahol a mostani történetünk lejátszódott.
Itt még Kokynak nevezik a települést és a tőle északra elterülő vidéket Koky Pusztának, ám ezt tudjuk be annak, hogy a felmérést vezető derék, bécsi születésű hadmérnöknek, Andreas Neu ezredesnek vajmi kevés köze volt a magyar nyelvhez.
A második, 1819 és 1869 között készült felmérés térképén már látható egy Alsó Kak és egy Felső Kak is a környéken, ám ekkoriban már előfordult, hogy csak simán Kakként emlegették a két helyet együtt.
Ezt támasztja alá a korszak nagy statisztikusának, Fényes Eleknek a korabeli magyarországi településeket összeíró nagy munkája, az 1851-ben kiadott Magyarország geográfiai szótára is. Ebben Fényes így ír a településről: „Kak, puszta, Somogy vmegyében, N.-Bajom mellett, curialis birtoka több földesuraknak: 350 kath. lak.” (azaz 350 katolikus lakja).
Az itteni földbirtokosok közül érdemes kiemelni idősebb Noszlopy Antalt, aki az egyik elfeledett vértanúnk, az 1848-as szabadságharcban kormánybiztosként és gerillavezérként tevékenykedett Noszlopy Gáspár édesapja volt.