Helyek, amelyek már nincsenek – Kakpuszta, az elnéptelenedett somogyi falu
5 perc
2022.08.08. 17:30
Kakpuszta fénykorában még vasút is vezetett a határáig, a 60-as években 700-an is lakták, majd hirtelen elnéptelenedésnek indult, utolsó lakója, egy idős asszony 2006-ban halt meg. Mára már szinte teljesen visszahódította a természet az egykori település területét.
A somogyi Nagybajomtól északra elhelyezkedő erdős, mocsaras terület sajátos tanyavilágnak nyújtott otthont a XVIII. és a XX. század között. A II. József császár megrendelésére készült első katonai felmérés térképén (lásd fent) már láthatjuk is azt a vidéket, ahol a mostani történetünk lejátszódott.
Itt még Kokynak nevezik a települést és a tőle északra elterülő vidéket Koky Pusztának, ám ezt tudjuk be annak, hogy a felmérést vezető derék, bécsi születésű hadmérnöknek, Andreas Neu ezredesnek vajmi kevés köze volt a magyar nyelvhez.
A második, 1819 és 1869 között készült felmérés térképén már látható egy Alsó Kak és egy Felső Kak is a környéken, ám ekkoriban már előfordult, hogy csak simán Kakként emlegették a két helyet együtt.
Ezt támasztja alá a korszak nagy statisztikusának, Fényes Eleknek a korabeli magyarországi településeket összeíró nagy munkája, az 1851-ben kiadott Magyarország geográfiai szótára is. Ebben Fényes így ír a településről: „Kak, puszta, Somogy vmegyében, N.-Bajom mellett, curialis birtoka több földesuraknak: 350 kath. lak.” (azaz 350 katolikus lakja).
Az itteni földbirtokosok közül érdemes kiemelni idősebb Noszlopy Antalt, aki az egyik elfeledett vértanúnk, az 1848-as szabadságharcban kormánybiztosként és gerillavezérként tevékenykedett Noszlopy Gáspár édesapja volt.