Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Szaúd-Arábia sokáig nem számított Oroszország szövetségesének, a hidegháború idején az ideológiai szembenállásuk miatt ellenségek voltak. A közeledésre az 1990-es évek eleje után sem került sor, majd 2016-ban a Szaúd-Arábia vezette, 13 tagországot tömörítő Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és a kartellen kívüli Oroszország által összefogott tíz ország a kőolajtermelés szabályozásáról kötött megállapodást. Az OPEC+ néven ismertté vált szövetség erejében sokan nem bíztak – voltak is súrlódások –, de a paktum egyelőre kiállta az eddigi legnagyobb próbáját, az ukrán válságot.
Az OPEC+ a hétvégén újfent megerősítette, hogy ragaszkodik a felhozatali korlátozásokhoz, Szaúd-Arábia pedig kerek perec kijelentette, nem növeli a termelést. Az olaj ára a napokban megközelítette, majd át is lépte a hordónkénti száz dollárt, ezért nemrég Joe Biden amerikai elnök telefonon győzködte Szalmán szaúdi királyt a felhozatal fokozására, de az uralkodó nemet mondott, sőt utána nyilatkozatban hangsúlyozta az OPEC+-megállapodás „történelmi szerepét”.
Amerika úgy reagál az olajár elszállására, mintha szükséghelyzet lenne
Visszaüthet az USA és több ország stratégiai olajtartalékának felszabadítása, mivel az OPEC+ nagyobb tűzerővel bír. A trendek alakulásába beleszólhat a járvány és a palaolaj-termelés is.
