Elmegy tőle a kedvünk az élettől, és megjön. A végtelen pesszimizmusától és mizantrópiájától elmegy, az ellenállhatatlan humorától megjön. Keserű írót nehéz olvasni. De Vonnegutot, a legkeserűbbet könnyű. Nála szórakoztatóbban és teljesebben senki nem foszt meg minket az emberi létezéshez kötött illúzióinktól. Sokat írt, és mindig azzal a meggyőződéssel, hogy nincs értelme írni. „A butaság meleg baráti szövetségben egyesíti az embereket. Ilyen körülmények között mi értelme lehet a szavaknak?” - nyilatkozta. Így udvarolt az olvasóinak. Száz éve született, 1922. november 11-én.
A 19. század közepén Indianában letelepedett német bevándorlók sarja. Anyai ágon híres sörfőzők, apai ágon befutott építészek voltak a felmenői. Indianapolis jómódú elitjéhez tartozott a család, amely az első világháborúig őrizte a német nyelvet és kultúrát. Akkor aztán Németország ellenség, a német megvetett lett, a család amerikai patriotizmusból és társasági érdekből levetette német identitását. A Burleszk Előbeszédében így ír erről: „családom önbecsülését alighanem örökre elnyomorította a minden német dolgok iránt fellobbanó amerikai gyűlölet... Bátyám, nővérem meg én úgy nevelkedtünk, mintha Németország szakasztott annyira idegen lett volna, mint Paraguay.”
Kurthoz a család „bölcs és megértő” afroamerikai szakácsnője állt a legközelebb, tőle kapta a legtöbb szeretetet. A sörfőzdének betett az alkoholtilalom, az építészetnek a világválság. A család elszegényedett, deklasszálódott, a családi légkör elmérgesedett.
Vonnegut a középiskolában klarinétozott és az iskolai lap szerkesztőjeként publikálta első írásait. Bölcsésznek ment volna, de apja úgy vélte, inkább valami hasznosat kéne tanulnia, így aztán biokémiát hallgatott a Cornell Egyetemen. Ez azonban nem érdekelte igazán, nem is jutott messzire a tanulmányaiban, viszont az egyetem független lapjának munkatársaként eltökélten pacifista cikkeket írt, és hevesen ellenezte az USA belépését a világháborúba.
Pearl Harbor után ez a pacifista pozíció eléggé tarthatatlanná vált. Vonnegut bejelentkezett egy egyetemi tartalékos tisztképző programba, hogy addig se kelljen bevonulnia, de onnan kirúgták, és mielőtt megkapta volna a behívóját, inkább önkéntesnek jelentkezett.
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
