Az éledező fesztiválvilágban a szervezők egyik legnagyobb kihívása, hogy magukat is újjá kell szervezniük.
Rég nem látott ismerősök újbóli találkozása jár olyan izgalommal, mint amilyet a fesztiválszervezők éreznek ezekben a hetekben.
„Eljönnek-e egyáltalán? Még mindig szórakoztatónak találnak?”
– tehetik fel a kérdést a vendégeikre gondolva, de az elmúlt három évben annyira felfordult a világ ebben a szektorban, hogy talán maguk a szervezőcégek sem ismernek magukra. A bevételek két évvel ezelőtti nullára zuhanását kényszerű leépítések követték, a magyar fesztiválok a belsős alkalmazottak akár 50–80 százalékától is megváltak, és mire újrakezdték volna az ipart, sokan közülük már olyan messze jártak a buliszervező szakmától, hogy vissza se néznek.
A magyar fesztiválok próbáltak ugyan a karanténidőszakban valamilyen szektorális segítséget kérni az államtól, de nem kaptak, ahogyan az sem látszik valószínűnek, hogy a most felvetett áfacsökkentési javaslatukat meghallgatnák. A HVG által megkérdezett szakmabeliek olyan könnyítésről sem tudtak beszámolni, hogy a helyszínül szolgáló települések önkormányzatai adtak volna valamiféle kedvezményt a területfoglalási díjból a rendesen megtépázott fesztiváloknak. De legalább a korábbi szerződéseket megújították.
Kényszerhelyzetben van Orbán: Tusványoson újat és nagyot kell mondania, mint például egy vaskos jóléti csomag vagy egy népszavazás, emellett csak „kötelező elem” lehet Magyar Péter, az LMBTQ-emberek és az ukránok pocskondiázása. A Tisza elnöke sem dőlhet azért hátra: fel kell vennie a kesztyűt és kormányzóképességet is kell mutatnia.
Megy a találgatás a miniszterelnök szombati nagy bejelentéséről, a lehetőségekből egyet, úgy látszik, cáfolt.
Ruszin-Szendi Romulusz korrupciógyanús ügyeinek felelőséről is kérdeztünk a hadügyminisztert.
