Embereket mentett a tűzből az elítélt gyilkos Szabó Zoltán, aztán tarkón lőtte a szomszédját, akinek végül szintén megmentette az életét

„– A Zoli elmegy, sodor magának cigarettát, arra emlékszem, (…) elment be, és utána már nem emlékszek semmire (…). Így álltam az oszlopnál, fel akartam állni, mert két lábon voltam, így, és akkor a Zoli ott állt a hátam mögött. De nem is tudtam, hogy mi történt velem, elvesztettem még az eszméletemet is.  – Már álltál, Jenő, mert így megrugdostam a lábadat, hogy mi van gyökér, lehugyozod a szőlőmet? Erre emlékszel? – Nem.” 

A fenti párbeszéd 2018 tavaszán zajlott le Szabó Zoltán és Nagy Jenő között Szalkszentmárton határában a Kékfény című bűnügyi műsor aktuális epizódjában. Miklya Attila szerkesztő-riporter maga sem akarta elhinni a helyzetet, aminek szemtanúja volt. A vád (és a későbbi jogerős ítélet) szerint ugyanis éppen Zoltán volt az, aki hátulról fejbe lőtte szomszédját, Jenőt, vagyis a műsorban a tettes beszélgetett a sértettel. Szabó Zoltán életét azonban érdemes jóval korábbról vizsgálni. 

Azonnal elmerült a Dunában 

1983. április 3-án horgászok vettek észre egy holttestet a soroksári Duna-ágon, a Molnár-sziget északi részénél a mederben. Mint később kiderült, a holttest ekkor már hat hete volt a vízben, és bűncselekmény történt. A holttest keze össze volt kötözve, testére pedig egy 18 kilós féltengely volt erősítve. A 39 éves Kriegs-Au Gábornét a sajtóban közzétett felhívásnak köszönhetően sikerült azonosítani. Hamarosan képbe került Szabó Zoltán sofőr, akit szenvedélyes horgászként tartottak számon, és pont ott, a Gubacsi híd mellett tárolta a ladikját, ahol az áldozatot feltehetően vízbe dobták. A korabeli híradásokból még azt is tudjuk, hogy Szabó húsz csomag cigarettával a táskájában jelent meg a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán, ahol már gyanúsítottként hallgatták ki. Hamarosan beismerő vallomást tett, de erős felindulásra hivatkozott. Ez azonban nem volt igaz, gyerekkori barátjával, Polgár Sándorral ugyanis előre kitervelték a nő megölését, hogy megszerezzék tehetős apja vagyonát. 

Szabó Zoltán 1982 végén a Tulipán presszóban, Polgár Sándor munkahelyén ismerte meg későbbi áldozatát, és kapcsolatuk hamarosan szorossá vált. Mivel az asszony ittasan szeretett fecsegni, Szabó megtudta, hogy a nő apja építési vállalkozóként szép pénzeket kezel, és még ékszerei is vannak otthon. Szabó ezt elmondta Polgár Sándornak, akivel hamar megegyeztek, hogy valamilyen módon pénzt szereznek az asszony apjától. A betörést azonban nagyon kockázatosnak vélték, mert tartottak attól, hogy a nő nyomra vezeti a rendőrséget. Úgy döntöttek, hogy megölik. Szabó kocsijának csomagtartójába drótot, kötelet és étert készítettek be.

1983. február 26-án este becsengettek az asszonyhoz, aki meglehetősen ittas volt, és az ágyban feküdt. Egy rongydarabra öntötték a magukkal hozott étert és rászorították áldozatuk arcára, aki ittas állapota miatt nem védekezett. Amikor látták, hogy bódultan, magatehetetlenül fekszik, felöltöztették. Csizmát húztak rá, két oldatról támogatva levitték a kocsihoz és beültették a hátsó ülésre. Azt tervezték, hogy egy elhagyott helyen megölik, és közúti baleset látszatát keltve kiteszik az útra. Erről a tervről végül azért tettek le, mert öltöztetéskor elfelejtettek harisnyanadrágot adni az asszonyra, és úgy gondolták, télen rendkívül furcsának tűnne, hogy harisnya nélkül ment le az utcára. Ekkor döntöttek úgy, hogy a Dunába dobják. A Gubacsi híd környékére mentek, kivették áldozatukat a kocsiból, és amíg Szabó arrébb vitte az autót, Polgár nagy erővel gyomorszájon ütötte a nőt. Eszméletlen állapotban rakták egy csónakba, dróttal rákötötték a csaknem húszkilós féltengelyt, kieveztek a vízre, és

a haldokló, hörgő nőt együtt a vízbe dobták. A test azonnal elmerült.