Mérő László: Napszámosként kezeli a kormány a tanárokat, és a hatalom cinizmusa győzni fog

„Idáig jutottunk: bebizonyítottam, hogy miképp szabadulhatunk meg legterhesebb adósságunktól, csinálhatunk frisset; tehát rajta, hadd dolgozzanak a nemzet napszámosai ingyen, tapsot nekik és babérkoszorút”

– írta Vas Gereben A nemzet napszámosai című, 1857-ben megjelent regényében. A regény a vándorszínészekről szól, főleg Megyeri Károlyról (Petőfivel szólva: „van-e, ki e nevet nem ismeri?”).

Nem tudom, hogyan, mikor alakult át a nemzet napszámosai kifejezés értelme, de ma már egyértelműen a tanárokra vonatkozik. Ma ők azok, akik lehetőleg dolgozzanak ingyen, csak ők babérkoszorú helyett egy szem szaloncukrot kapnak karácsonyra – ennyivel olcsóbb jószág a tanár, mint a vándorszínész, igaz, több is van belőle. Egyelőre.

Kiss Judit Ágnes: Szankciós oktatás

Féljen mindenki, nálunk az oktatási ügyekért is a belügyminiszter, egy rendőr a felelős. A tanárok sztrájkolhatnak, de csak otthon, a négy fal között, csendben, szerényen. Aki nem elég szerény, az úgy jár, mint a kirúgott kollégák. A szülő is jobban jár, ha az iskolát nem tekinti másnak, mint engedelmességre nevelő gyermekmegőrzőnek.

Idén nyáron tartottam egy előadást a matektanárok vándorgyűlésén. Eközben feltettem nekik egy kérdést, amit már nagyon sokféle társaságnak feltettem, de tanároknak eddig még nem. A válasz nagyon tanulságos volt abból a szempontból, hogy milyenek ezek az emberek, a nemzet mai napszámosai – de előbb lássuk a kérdést.

Képzeljétek el, hogy képességeitekből két dologra is futja. Lehettek tollaslabdázók, és abban világ- és olimpiai bajnokok. Vagy lehettek teniszezők, de a teniszben van néhány zseni (egy Federer, egy Nadal, egy Djokovics), akikkel nem tudtok versenyezni, egyszerűen jobbak. Teniszben lehettek a világon a tizedik legjobbak. A világ- és olimpiai bajnok tollaslabdázó nagyjából hétszázezer dollárt keres egy évben, a tizedik legjobb teniszező másfél milliót.