Egészen máshogy nézne ki egy város, ha nőkre tervezik
A nők szempontjait is figyelembe vevő várostervezésé a jövő, de hogy jutunk el odáig, ha itthon például az építészszakma fontos pozícióiban még mindig a férfiak dominálnak, a megbízásokat középületek tervezésére is inkább ők kapják? Az Egyesült Államokban a first ladynek meg még mindig a leglátványosabb feladata a Fehér Ház csinosítgatása. Két építésznővel, a Nanavízió munkatársaival, Pajer Nórával és Soltész Noémivel beszélgettünk.
Amikor 2022-ben a 11 női és egy férfi munkatársból álló Nanavízió építésziroda a 12. születésnapját ünnepelte, az építészek kis utánajárással csodálkozva vették észre, hogy míg a magyar építészkarokon a női hallgatók voltak többségben (70 százalék körüli aránnyal), addig a szakmai szervezetekben nagyítóval kellett keresni a női építészeket.
A Magyar Építész Kamarának 25 százaléka volt nő tavaly, a BME Építészkar női tanszékvezetőinek aránya továbbra is 0 százalék, a tavaly szeptember elsejével megalakult Országos Építészeti Tervtanács 19 tagjából mindössze egy nő, de Ybl-díjas építészeink között is csak 10 százalékban találunk nőket egyelőre.
Magyarán nemcsak a politikai döntéshozásból hiányoznak itthon látványosan a nők (az Európai Unióban a magyar kormányban van a legkevesebb női képviselő), de az építészszakma fontos pozícióiból is.
„Ez még mindig egy férfiklub a szivarszobában” – kommentálják lapunknak a Nanavízió alapítói, Pajer Nóra és Soltész Noémi.