Aki emlékszik, hogyan röhögték ki 16 éve az iPhone-t, az nem söpri le azonnal az Apple új szuperszemüvegét

„Ötszáz dollár a szolgáltatónál, előfizetéssel? Ez a világ legdrágább telefonja, ami ráadásul nem kell majd a céges felhasználóknak, mert még billentyűzete sincs, szóval e-mailezésre sem igazán használható.” Ezt mondta nevetéstől elfulladó hangon az első iPhone bejelentésére reagálva Steve Ballmer. A Microsoft akkori vezérigazgatója azóta már maga is belátta, mekkora teljesítmény volt röpke 13 másodpercbe ennyi tévedést belezsúfolnia.

Ballmer nevetésének nevetségessége csak sok év távlatából ennyire egyértelmű, miután az iPhone a gyártója ikonikus termékévé vált, és minden konkurensénél értékesebb vállalattá tette az Apple-t. (Azóta pedig 1500 dolláros telefonok is szép számmal fogynak még a gazdasági nehézségek közepette, Magyarországon is.) Amikor Steve Jobs Apple-társalapító 2007-ben színpadra állt a készülékkel, laikusok és elemzők sokasága legyintett rá, legtöbbjük éppen a ballmeri érvrendszert visszhangozva: az árazása nonszensz, a készülék minden hagyománnyal szakítóan újszerű vezérlése pedig nevetségesen használhatatlan.

Ugyanezeket az ellenérveket lehet olvasni, mióta az Apple idei WWDC fejlesztői konferenciájának nyitónapján, múlt hétfőn Tim Cook vezérigazgató bemutatta a Vision Pro nevű szemüveget. Egy futurisztikus, az egész látómezőt befedő headsetről van szó; kívülről úgy néz ki, mint egy high-tech síszemüveg. De persze sokkal közelebb áll a videójátékok világához hasonló virtuális valóságban való elmélyedéshez használt VR-szemüvegekhez, annyi különbséggel, hogy ez középen többé-kevésbé átlátszó. Lényegét éppen ez az átlátszóság adja. Ennek köszönhető, hogy felhasználója egyaránt látja a fizikai valóságot és a virtuálisat.

Az ily módon összeálló kiterjesztett vagy vegyes/kevert valóság (AR, MR) egyetlen, felokosított világként áll össze a szemei előtt.

A „kurzort” a szemmozgásával irányítja a felhasználó, kiválasztani és görgetni apró ujjmozdulataival is tud – ezeket a headsetre szerelt kamerák figyelik –, a szövegbevitel pedig beszéddel a legegyszerűbb.