A NER fogaskerekei: Kreatív művészemberek Orbán szolgálatában
Orbán Viktor a Fidesz arca, a párt üzeneteit ő és a párt politikusai képviselik a nyilvánosságban. Ám vannak a politikai gépezetnek olyan szereplői is, akik a háttérben, csendben dolgoznak, a nyilvánosságban szinte egyáltalán nem ismertek – vagy nem a rezsim szolgálatában végzett munkájuk miatt jegyzik a nevüket. Közéjük tartozik két olyan figura is, akikben közös, hogy mindketten a művészvilágból érkeztek és kreatív munkájukkal járulnak hozzá a rezsim életben tartásához.
„Tetszett, hogy az ország miniszterelnök-jelöltje nem kezel le, és amit mond, az hiteles. Addig ilyet nem tapasztaltam. Egyszer csak feltűnt valaki, akivel azonosulni tudtam” – a 168 Óra hetilapnak még 2000-ben adott interjújában így emlékezett vissza Görgényi Tamás arra, hogy a politikát tagadó emberből az 1998-as választások előtt miként lett Orbán Viktor szimpatizánsa, majd a kormányváltás után a Miniszterelnöki Hivatallal szerződésben álló kreatív, aki miniszterek beszédeit írja. Görgényi nevét a nyilvánosság szinte egyáltalán nem ismeri, legfeljebb azok, akik a leginkább a kilencvenes években aktív After Crying zenekar munkásságát követték nyomon, mivel ő annak volt a művészeti vezetője, dalszövegírója. Annak ellenére, hogy az együttes Wikipédia-oldalán a nevét sem említik. (Cikkünk megjelenése után a zenekar egyik alapítója azt közölte, Görgényi 1994 és 2008 között volt a zenekar tagja, előtte két albumának volt felkért szövegírója, utána minden munkakapcsolat megszakadt köztük. A magyar Wikipédia oldal pedig megjegyezte, hogy az - szemben más nyelvű, a zenekarról szóló oldalakkal - cikkünk megjelenése idején elavult, az utolsó felállás, amit feltüntet 1994-es, épp Görgényi csatlakozása előtti.)
A kilencvenes évek első felében az After Crying zenekar mellett angol szinkronfordítóként dolgozó Görgényi távol tartotta magától a politikai pártokat. Olyannyira, hogy 1998-ban egy meglehetősen provokatív publicisztikát is írt az Igen című katolikus újságba, arra buzdítva az olvasókat, hogy ne menjenek el szavazni, mert ebben az országban nincs egyetlen politikai szerveződés sem, amely megérdemelné, hogy a nép hatalomra segítse.
Ezek után változott meg a politikai hozzáállása.