A XX. század második felének egyik legkegyetlenebb eseménye volt az 1973. szeptember 11-én Chilében végrehajtott katonai puccs.
Az 1970-ben elnökké választott szocialista Salvador Allende és a mögötte álló – a kommunista pártot is tagjai közt tudó – pártkoalíció, a Népi Egység (UP) radikális baloldali gazdasági és társadalmi programot hajtott végre a kormányzása alatt. Számos haladó szociális intézkedés mellett több súlyos gazdasági hibát is elkövettek, ezek miatt felpörgött az infláció, leértékelődött a nemzeti valuta, a réz világpiaci árának esése nyomán elapadt a legfőbb bevételi forrás, és mivel a baloldali kormánnyal szemben nem volt bizalom külföldön, hitelekhez sem jutott.
Az államosítási hullám – különösen a rézbányáké – és a földosztás feldühítette a konzervatív köröket, és ellenállásra talált a jobboldali többségű parlamentben.
Az elnök népszerűsége zuhanni kezdett, egyre nőtt az elégedetlenség, amit a lakosság sztrájkokkal és tüntetésekkel fejezett ki. Az ország lassanként káoszba süllyedt, amit az USA is egyre nagyobb aggodalommal figyelt, tartva attól, hogy Allende szovjet típusú kommunista rendszert épít ki, és Chiléből amolyan második Kuba lesz.
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
