Filozófus és politikus: a nyolcvanéves Kis János pályaívét mindmáig két hivatás vonzása alakítja. Kettőscsillaghoz hasonlíthatnánk a két küldetését. Tekintélyes identitások ezek, de a megnevezésükkel nem jutunk közelebb Kis jelentőségéhez. Célravezetőbb, ha összevetjük a hivatalai súlyát a szavai súlyával. Nos: zéró kontra maximum, így áll a sajátos kisjánosi mérkőzés, amelyet a hetvenes évek eleje óta vív a maga teljes alkotói és állampolgári szabadságáért, beleértve a pozícióktól való függetlenséget is.
1973-ban szerzőtársaival, Márkus Györggyel és Bence Györggyel „kritikai gazdaságtant” köröztek kéziratban, a marxi elképzelések eredendő alkalmatlanságát bizonyították. Emiatt országos irgum-burgum közepette kipenderítették szerény kutatóintézeti állásából. Azóta ezt soha nem tehették meg vele, mert ő maga akadályozta meg újra és újra, hogy akár a politikai, akár a tudományos jelenléte hivatalos formát öltsön. Aminek dacára (vagy éppen ezért) időközben mindkét területen kikerülhetetlenné növekedett a szellemi hatása.
