Kiberbűnözés Magyarországon 3.: Volt, hogy napi több milliót keresett, de néha megsajnálta áldozatait

„Az én csalásaim az emberi kapzsiságra, butaságra és hiúságra épülnek” - írta egyik levelében K. , amikor arra kértem, meséljen az életéről és a bűncselekményeiről. A kora harmincas éveiben járó férfit a köznyelv talán hackerként említené, de ő nem tartja magát annak. „Vannak az informatikának olyan területei, amit elsajátítottam, folyamatosan fejlesztettem magam, ez párosult az emberek megtévesztésével. A kettő egyvelege miatt voltam képes arra, amit tettem” - írta.

A múlt idő nem véletlen: K. már nincs szabadlábon, de sokáig macska-egér játékot játszott a rendőrséggel, és súlyos milliókat keresett gyanútlan emberek átverésével.

K. olyan internetes csalásokat hajtott végre, amelyek mára a legtöbb feladatot adják a hatóságoknak szerte a világon, Magyarországon is. A károsultak történeteivel tele az internet, ám arról keveset tudni, kik ülnek a számítógép másik oldalán, kik azok, akik csalárd, de sokszor igencsak kreatív módon verik át áldozataikat. K. egy volt közülük. Ő teljesen hétköznapi vidéki családból származik. A rokonai között nem akadt olyan, aki börtönben ült. Kilencéves volt, amikor 2001-ben megkapta az első számítógépét.

„Ekkor többnyire a játékok és bizonyos tartalmak letöltése érdekelt, a számítógép pedig elvarázsolt. Emlékszem, tátott szájjal néztem, ahogy az egyik rokonunk szerelte és szoftverezte a gépet” - emlékezett vissza a gyerekkorára. Nem számított kockának, aki állandóan a gép előtt ült, versenyszerűen sportolt. De ahogy a legtöbb gyerek, ő is kíváncsi volt. Talán túlságosan is.