Hasbeszélő: Világbékekonyha, avagy a legendás Reuben-szendvics Budapesten
7 perc
2023.10.13. 17:45
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Rózsadombon kötöttünk ki egy szendvics erejéig.
Tulajdonképpen összevissza ettünk az utóbbi napokban, kedvünk nemigen volt beülni étterembe. Valahogy elment az étvágyunk… S kissé összeszorult gyomorral összevissza cikáztak a gondolataink. Hova is lyukadhatna ki a naiv Hasbeszélő, mint arra, hogy „világbéke”, de legalább is arra, hogy a konszenzus ott van az orrunk előtt az asztalon.
A múlt hét közepén még nyugisan, kedélyesen kvaterkáztunk és falatoztunk egy lakásétteremben, de már akkor is, ahogy elénk került egy nagyon magyaros, gyönyörűséges fokhagymás, nagyvegyimi paprikás emulzióval bevont, préselt mangalica hasaalja, egy másik hasonló étek jutott eszünkbe. Az inasz (inarsz), azaz a lehártyázott liba hasháj, amit sózva, fokhagymapéppel, őrölt fűszerpaprikával bevonva fagyasztanak ki. Jellegzetes zsidó étel.
Aztán a múlt szombati szörnyűséges történésektől nyomasztva, jártunkban-keltünkben a városban csak dünnyögtünk, nem veszik észre, hogy a népszerű street foodok milyen békés egymás mellett élésben kínálják a török, szír, libanoni, izraeli konyhákat a Lövőház utcától a Gozsdu udvarig, a Corvin sétánytól a kelenföldi megaplázáig. Hogy mindenütt ott a hummusz, a falafel, a tahini, a gránátalmamagos padlizsánkrém, a petrezselymes tabuleh, a lepények, a tekercsek, a piták és így tovább. Legfeljebb más néven, bár még az sem jellemző.