Balla István: Hüpp-hüpp-hüpp, PISA-trükk

Az ezredforduló óta méri az OECD tagországai (jelenleg 38 van) 15 éves diákjai körében azt, hogy az életben (munkaerőpiacon) mennyire tudják majd hasznosítani az iskolában megszerzett tudásukat. Könnyen belátható, hogy elég fontos lenne mindenkinek, hogy ebben jól teljesítsen, hiszen ez határozza meg a későbbiekben a munkaerőpiaci státuszát, ebből következően a fizetését, az egészségi helyzetét, az életminőségét, a jóllétét stb.

Az is könnyen belátható, hogy minden országnak az az érdeke, hogy minél több állampolgára úgy kerüljön ki az iskolából, hogy megfelelő szintű életben hasznosítható tudással bír. Több modellszámítást is publikáltak az elmúlt két évtizedeben arról, hogy milyen összefüggés van a PISA-teljesítmény és az adott ország gazdasági teljesítménye között. Természetesen nem a teszt eredménye önmagában, hanem az azzal leírt készségek, képességek. (Ahogy a magyar kompetenciamérésen ügyesben megoldott „jó eredményeknek”, amikor a tanárok diktálják a megoldásokat, sincs semmi értelme, attól nem fognak többet tudni a diákok.)