A másnapos brókerek babonái: tényleg januárban lehet a legnagyobbat kaszálni a tőzsdén?

Különleges dologra lett figyelmes Sidney Wachtel befektetési bankár 1942 újéve után. Átnézte ugyanis az előző tizennyolc év tőzsdei számait, és arra jutott: januárban, ahogy elkezdődik az év első pár tőzsdei munkanapja, a kis részvényeken szinte minden évben nagyot lehetett nyerni, legalábbis sokkal jobban teljesítettek ezek a nagy átlagnál. Ahogy aztán telt az idő, január közepén még nagyobb lett ez a különbség, majd az év többi tizenegy hónapjára el is tűnt. De még azt is kimutatta, hogy az amerikai piacon ez a január-hatás mindig az elnöki ciklus harmadik januárjában volt a legerősebb.

Wachtel maga sem egészen értette, mi az, amire rábukkant, már csak azért sem, mert ő maga is leírta, a korábbi évtizedekből semmi ilyesmi összefüggés nem volt látható. Nagyon szép elméleteket állított fel mindenesetre magyarázatként ő is és a követői is: felmerült például az, hogy az év végi bónuszokat sok befektető januárban viszi a tőzsdére, emiatt lehetnek látványos árfolyammozgások, de még azt az ötletet is bedobták, hogy az adóelkerülés miatt szabadulnak meg sokan december utolsó napjaiban a részvényeiktől, hogy aztán januárban újra bevásároljanak.

Sajnos a valóság ennél sokkal, de sokkal prózaibb: úgy tűnik, hogy teljesen véletlen volt, hogy épp annak a majdnem két évtizednek az árfolyammozgásai így alakultak. A jövő nem igazolta az előrejelzést, a 2009 és 2022 közötti időszakban például pont az évek felében volt ilyen a január, és több évtizedes távlatban sem sokkal van az állítólagos január-hatást produkáló évek aránya 50 százalék fölött.

Mekkorát lehet nyerni véletlen számokkal a tőzsdén?

Ahogy kisbefektetők tömegei ráncigálják a részvények után már a nemesfémek piacát is, egyre többen vetik fel, nincs-e valami alapszintű probléma a tőzsdei kereskedéssel, mennyire lehet komolyan venni azt, ahol ilyen megtörténhet. Azt, hogy a tőzsdei befektetésben mennyi a szerencsefaktor, már évtizedek óta próbálják elemezni.

Van viszont egy olyan január-elmélet, ami eddig tényleg működik. Amilyen a január, olyan az egész év – tartja magát az amerikai brókerek babonája, és ami még furcsább, 1950 óta az esetek 87 százalékában tényleg igaz volt az, hogy ha az S&P 500 index felfelé ment januárban, akkor pozitív lett az egész évben is. Amikor pedig a január után a február is pozitív volt a tőzsdén, akkor majdnem tökéletes lett a találati arány – 1938 óta 30 év indult így, ebből 29-ben pluszos lett az évzárás.